Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Smith; Arthur; L.; Jr.: Churchill's German Army Wartime Strategy and Cold War Politics 1943-1947 (Ism.: Ránki György) 1066/V
1066 TÖRTÉNETI IRODALOM 1066 nek. A vita nyomán Humbert-Drozt felmentették a pártvezetés alól, s munkája átmenetileg a pártsajtó szerkesztésére, irányítására „szűkült". De ezzel a svájci események nem jutottak „nyugvópontra". A svájci fasiszták (s íme, jellegzetesen itt is egy ezredes vezette az egyik fasiszta szervezetet) nagygyűlést hirdettek a baloldali szocialista parlamenti képviselők ellen. A kihívásra a szocialisták nagy antifasiszta ellentüntetést hirdettek - amit az államtanács ugyan betiltott, de amit mégis megtartottak, s az antifasiszta mozgalomba a svájci kommunisták is bekapcsolódtak. A pártvezetőség Humbert-Drozt bízta meg, hogy utazzon a helyszínre Genfbe, s alakítsa ki az együttműködés konkrét feltételeit. A helyzet és a feladatok megítélésében azonban a svájci kommunista vezetés és a Komintern között ekkor újból ellentétek mutatkoztak. A kötet megvilágítja, hogy az alaptendenciák mégis miként törtek utat maguknak, hogy 1933 után a fasiszta veszély fokozódása miként tette elkerülhetetlenné a régi stratégiai irányvonal megváltoztatását, s Svájcban magában is milyen jelei voltak a fasiszta ezredesek agresszivitása fokozódásának, s az antifasiszta mozgalom éppen a baloldali szocialisták és kommunisták összefogása alapján miként bontakozhatott ki, aminek Humbert-Droz régebben is nemcsak híve volt, hanem amiért szót emelt, amiért több irányban is küzdött. A szerző hasonló módszerrel élve szól az 1930-as évek második felének harcairól, a spanyolországi polgárháborúról s ennek összefüggéseiről. Humbert-Droz változatlanul két terepen küzdött: egyfelől a nemzetközin, másfelől Svájcban, ahol ekkoriban a szocialista és kommunista mozgalom egyaránt fellendülőben volt, aminek sok mozzanatát, jelét ismerhetjük meg. Nem kevésbé érdekesek a második világháború korszakáról szóló lapok, amelyekről éppen azt ismerhetjük meg, amiről alig-alig hallhattunk, hogy a gazdag hagyományú svájci munkásmozgalom politikai arculata, programkeresése miként alakult ezekben az években, illetve a háború után. Jules Humbert-Droz ekkor már újra szociáldemokrata, a Francia-Svájc szociáldemokrata szervezetének majd az ország központi szövetségi szervezetének baloldali szellemű titkára. (Zárójelben hozzátehetjük, néhány állásfoglalása alapos és érdekes elemzését a Szocializmus magyar nyelven is közölte.) S ha mindehhez megemlítjük a többi magyar vonatkozásokat (Alpári, Kun Béla, Károlyi Mihály vülanásnyi megjelenítését), akkor a kötet minden esetlegessége, s a szerző nyilvánvaló „személyi elkötelezettsége" ellenére is olyan munkát üdvözölhetünk, ami értékes forrásanyag kétnemzedéknyi történelem jobb megismeréséhez. Jemnitz János ARTHUR L. SMITH, Jr. CHURCHILL'S GERMAN ARMY WARTIME STRATEGY AND COLD WAR POLITICS. 1943-1947 Sage Publ. London, 1977. 159 1. CHURCHILL NÉMET HADSEREGE HÁBORÚS STRATÉGIA ÉS HIDEGHÁBORÚS POLITIKA 1943-1947 Arthur Smith könyve programkönyv. A munka előszava világosan rámutat a munka céljára. Míg nyugaton hosszú ideig elfogadott volt az az állítás, mely szerint a hidegháború 1947-ben kezdődött, és a Szovjetunió tevékenysége váltotta azt ki, a 60-as évek közepétől mind erősebben terjedt el az amerikai ún. revizionista iskola felfogása, mely a hidegháború kezdetének időpontját korábbra, lényegében a II. világháború utolsó időszakára teszi, és kifejlődéséért nagymértékben az Egyesült Államok külpolitikáját okolja. Smith könyve mindkét nézetet elveti, és azt kívánja igazolni, hogy elsősorban Anglia, pontosabban Churchill volt a hidegháború kezdeményezője, önmagában a tétel nem új, hiszen közvetlen a háború után ismertté vált Churchill és Roosevelt politikai véleménykülönbsége a Szovjetunióval való együttműködés lehetőségének megítélését illetően. Ismert volt, hogy Churchill a Szovjetunió elleni korábbi intervenció egyik ösztönzője, bár a háború előtt és a háború első időszakában Hitlert tartva a fő ellenségnek, a Szovjetunióval való szövetség hirdetőjévé vált, mégis a háború második szakaszában, megrémülve az angol birodalom nemzetközi szerepének hanyatlásától, a
