Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Humbert-Droz; Jenny: Une pensé; une conscience; un combat. La carriére politique de Jules Humbert (Ism.: Jemnitz János) 1064/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1065 Még 1920-21-ben kijut Szovjet-Oroszországba, részt vesz a Kommunista Internacionálé tevékenységében, amelynek 1921-től egyik titkára lesz, s az 1920-as, 1930-as években elsősorban a svájci kommunista, s szélesebben véve a svájci munkásmozgalomban igen jelentős a szerepe, de a Komintern keretei között a nyugat-európai pártok (olasz, francia, s részben német) életébe is „belenyúlt", véleményt mondott, vitázott. Humbert-Droz számos munkát jelentetett meg ekkor is (hiszen 1914-től sűrű cikkíró volt), s a második világháború után is. Élete utolsó éveiben több kötetben kiadta önéletrajzi visszaemlékezéseit is - amelyeket gazdagon dokumentált, öt esztendővel 1971-ben bekövetkezett halála után ebben a munkában felesége állít neki emléket. Jenny Humber-Droz azon feleség-memoárírók közé tartozik, akik nagyon szűkre szabták az ún. egyéni, apró-szürke hétköznapi vonások megvilágítását, akik feleségként sem életrajzot, nem a politikus emberi életiajzát kívánták megrajzolni, hanem éppen a politikusét. Az is kétségtelen, hogy a feleség nyilván kevesebbet tudott, tud ezekről a folyamatokról, problémákról, emberekről, mint a férj (erre olyan jellegzetes tévedések is utalnak, hogy Kolarov román szocialista - kommunistaként jelenik meg, avagy, hogy Juliusról az olvasó nem tudhatja meg, hogy Alpáriról van szó), de tény az is, hogy Jenny, a feleség, 1916-tól Jules-nek, a férjnek közvetlen eszme-és munkatársa is, aki tudott erőfeszítéseiről, kapcsolatairól, aki maga is utánament Moszkvába - vagyis nemcsak papírforrásból, retrospektive közelít a valósághoz. A kötetnek egyik legjelentősebb értéke, méghozzá pontosan a kutatók számára az - hogy sokszor idézi férjének hozzá írt leveleit. (Magyar olvasóként ebből a szempontból talán Károlyi Mihályné önéletrajzi kötetei juthatnak eszünkbe). A kötet lapjain sok esemény elevenedik meg, sok személy jelenik meg. Hiszen Humbert-Droz és felesége a legszorosabban együttműködött a Komintern irodáiban Buharinnal, Manuilszkijvel, részben ütközött Zinoyjewel, hidegebb munkatársi kapcsolatban volt Pjatnyickijvel - a „külföldiek" közül természetesen a svájci szocialistákkal és kommunistákkal (az egész „nagyvezérkar": Grimm, Platten, Naine, Nobs, Graber, Nicole, Welti, megjelenik a kötetben) az olaszok közül Togliattival huzamosan együtt dolgozott, de az olaszok közül ugyanúgy még sok mással, mint a franciák és németek közül, hiszen ez a három ország és párt állt érthetően legközelebb a svájci szervezőhöz. A németek közül Zetkin állt szívéhez legközelebb, akivel a jelek szerint együtt küzdöttek a német KP-ban jelentkező „ultrabalos" irányzattal szemben, miközben jelzi, hogy a német „ultrabalosoknak" megvoltak a szovjet megfelelői is: részben kezdetben Trockij, később mások. Érinti a francia pártban lefolyt vitákat is - de ezek a képek nem annyira elemzők, inkább mozaikdarabok, amelyeket a hozzáértő higgadt elemzőknek kell azután majd a helyükre tenniük. Végeredményben a kérdéskörök, amelyekhez mindez tapad, kapcsolódik: a francia, olasz, svájci kommunista párt megalakulása (1920-21), később az útkeresések, az 1923-24-es viták, az általános európai helyzet megítélése, a Komintern IV. és V. kongresszusának vitái és a Zinoyjev-Buharin személyi és koncepcióváltás körülményei. A francia kommunista párt esetében kitér Rosmer, Souvarin, Cachin, Frossard személyére: e négy név nem pusztán négy személyt, hanem négy csoportosulást, véleményt, áramlatot is jelentett. S nem kevesebb csoportosulás élt az olasz és német kommunista mozgalomban. A visszapillantó beszámoló, ha lehet, még inkább megelevenedik a húszas évek végén, amikor a vitákat már sokszor nem tisztán a teoretikai érvek jellemezték. Humbert-Droz is olykor már ekkor kikerült a pártok politikáját felsőfokon befolyásolók köréből - majd visszakerült, s 1928-ban a Komintern hatodik kongresszusán ismét aktív szerepet játszott. Jenny Humbert-Droz erőteljesen hangsúlyozza, hogy férje az 1920-as évek vitáiban is a szélesebb nyitás híve volt, általában a szektás irányzat híveível került összeütközésbe mind a német, mind a francia és olasz párt életében, s visszaszorulása is ezekkel a vitákkal állt kapcsolatban. Az elvi, stratégiai irányvonal kialakítása körül kibontakozó viták után ismét a mozgalmi gyakorlat - s új ország következett. Az 1931. évi spanyol polgári demokratikus forradalom időszakában érkezett Spanyolországba a Komintern megbízottjaként - majd még 1931-ben visszaérkezett hazájába, Svájcba, ahol a kommunista párt élére állt. Ugyanekkor, 1932 tavaszára Svájcban is új helyzet állt elő, mivel a szocialista pártban újra megerősödött egy olyan baloldali irányzat, amely a kommunistákkal és a Szovjetunióval való kapcsolatokat kereste, kívánta kiszélesíteni. Humbert-Droz ennek a kísérletnek megerősítésére érkezett 1932 nyarán Moszkvába, hogy a Komintern VB XII. ülésén e kérdéseket megvitassák, tisztázzák. Ez a kezdeményezés azonban ekkor nem járt sikerrel, s erre Jenny többek között Jules Moszkvából kelt 1932 nyári leveleiből idéz. A levelek nagy elkeseredést tükröz-