Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Humbert-Droz; Jenny: Une pensé; une conscience; un combat. La carriére politique de Jules Humbert (Ism.: Jemnitz János) 1064/V
1064 TÖRTÉNETI IRODALOM 1064 A Glatz Ferenc kitűnő kötetében egy meghatározott szakaszra vonatkozóan vizsgált történetírói pályák a politika szüntelen befolyása alatt formálódva, módosulva futnak tovább. A legmesszebbre közülük - s ez közismert — Szekfű Gyula jut, a legmélyebbre viszont - s ez aligha köztudomású — Thim József. A recenzió olvasóját talán érdekelni fogja az 1941-es évre vonatkozóan a következő összehasonlításunk: Szekfű ekkor írja híres cikkét az antifasiszta függetlenségi gondolatot a társadalmi haladás kérdésével egybekötő, a nemzetiségi kérdésben is figyelemre méltóan pozitív álláspontot elfoglaló szociáldemokrata párt lapja, a Népszava, karácsonyi számába; Thim viszont - még július végén - a német nemzetiszocialista párt központi orgánumához, a Völkischer Beobachter szerkesztőségéhez küldi meg Ribbentrop külügyminiszterhez intézett memoranduma másolatát, amelyben egy népiségében homogén magyar nemzetállam érdekében a nemzetiségek kitelepítését és a külföldi magyaroknak a helyreállítandó Kárpát-határok közé visszahozását javasolja, a Hitler által meghirdetett és megkezdett nagyszabású áttelepítési programtól ihletve. Kevés olyan könyv van, amely mondanivalójával, problémafelvetéseivel, elemzéseivel annyira lekötné az olvasót, mint Glatz Ferencé. És kevés könyv ad annyi gondolatot, ösztönzést a további vizsgálódásokhoz, mint az övé. A szerző tehetsége, felkészültsége, elért eredményei alapján nagy várakozással tekintünk folytatandó kutatásaira. Tilkovszky Lóránt JENNY HUMBER T-DROZ: UNE PENSÉ, UNE CONSCIENCE, UN COMBAT LA CARRIÈRE POLITIQUE DE JULES HUMBERT-DROZ Neuchâtel. 1976. 226 1. EGY GONDOLAT, EGY MEGGYŐZŐDÉS, EGY HARC JULES HUMBERT-DROZ POLITIKAI ÉLETÚTJA Jules Humbert-Droz politikai életútja valóban nem mindennapi jelenség az 1914-1950 közötti nemzetközi munkásmozgalom történetében. 1914-ben még protestáns lelkésznek készül Angliában, de ezt a lelkészi hivatást a 25 éves fiatalember már a háború kirobbanása előtt is sajátosan értelmezte. Teológiai disszertációjának témája a mai fülnek nagyon modernül cseng: „A kereszténység és szocializmus", s a svájci neuchâteli egyetem aulájában 1914. július 10-én védett disszertációban a fiatal papjelölt a hangsúlyt riem a különbségekre, hanem az összekötő elemekre helyezte: többek között a közösségi, szocialisztikus vonásokra s a militarizmus visszautasítására. Amikor a világháború kirobbant, szemlélete nem változott, sőt, még élesebben utasította vissza a militarizmust, a világháborút általában, de a militarista jelenségeket Svájcban magában is. Egyelőre még Angliában tanul, de rendszeres beszámolókat küld a francia-Svájcban gazdag forradalmi hagyományú ,Jura-vidék" szocialista hetilapjának, a Sentinelle-nek. Beszámolóiban az angol munkásmozgalomról ír, s az ILP pacifista szellemű hetilapját, a Labour Leadert mutatja be a svájci olvasóknak. 1915 telén a Sentinelle szerkesztője, a zimmerwaldista P. Graber meghívja a fiatal papot, hogy vállalja el a lap szerkesztését, s egyúttal az ifjúsági szervezet istápolását, az oktató és propagandista munka fellendítését. Jules Humbert-Droz enged a kérésnek, papi pályája így megszakadt, mielőtt még elkezdődött volna. 1916 februárjában munkába állt, s élete ettől a pillanattól hosszú időre elválaszthatatlan a svájci és a nemzetközi munkásmozgalométól. Humbert-Droz 1916 tavaszától teljes lendülettel veti magát a háborúellenes, szocialista mozgalomba, nemcsak szerkeszt, hanem a Sentinelle nem egy számában két cikket is ír, agitál, vitaüléseken szólal fel, s a semleges Svájcban a svájci szoldateszka elhatalmasodásának (1916-ban emiatt politikai, kormányzati válságra került sor Svájcban) bírálatáért, illetve a sorozási parancs megtagadásáért letartóztatták, fél évre bebörtönözték. Az ítélet mártíromsággal övezte, de tevékenységét nem befolyásolta. Szabadulása után visszakerült a Sentinelle élére, a balra tendáló svájci szocialista mozgalomban a legaktívabb és legradikálisabb szocialista vezetők között találjuk, aki 1917-től lelkesen érdeklődik az oroszországi hírek után, 1921-ben a svájci kommunista párt alapító tagja, s egyik vezetője, de már 1920-21-ben bekapcsolódik más nyugat-európai kommunista pártok kialakításába is.
