Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete (Ism.: Mérei Gyula) 1048/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1049 kívántak állítani, jól tudták, hogy a bíráskodás, a bűn- és büntetés - megállapítás új, liberális reformja az államhatalom birtoklását érintő kérdéseket is felvet. A büntetőrendszer — látszatra másodrendű — kérdésében tehát elkerülhetetlenné vált az egyéni, a nemzeti szabadság és az uralkodói abszolutizmus, a kormány-hatalmi önkény egymást kizáró kérdésének felmerülése és az ellentétes nézetek összecsapása. A választmány alválasztmányaiban, albizottságaiban, majd plénumán a többségnek arról kellett döntenie, hogy a polgári jogegyenlőség szellemében szervezzék-e át a büntetőrendszert, és lerombolják annak feudális alapjait, vagy pedig megvédjék a feudális társadalmi viszonyokat, ám ezek jobb szolgálata érdekében - javítások révén - lefaragják a büntetőrendszer visszásságait. A viták során — állapítja meg a szerző - nem a rendiség és a központi hatalom, hanem a messzebbre tekintő céljait a rendi alkotmányosság védpajzsával leplező polgári liberalizmus humanista, nemesi képviselői harcoltak az egyéni és a társadalmi szabadságjogokért olyan központi hatalom védelmezőivel, akik a létező rend alapjait kívánták óvni, sőt nyitva akarták tartani a teljes abszolutizmus felé vezető utat is. Miután a többségben levő konzervatívok a hozzájuk átállt liberálisokkal együtt, valamennyi a feudális-abszolutista rend alapjait érintő javaslatot részben már az albizottságokban, alválasztmányokban, legtöbbjét azonban az országos választmány plénumán leszavazták, a liberálisok az 1843—44. évi országgyűléshez a többségi javaslattal együtt benyújtott különvéleményeikben szögezték le álláspontjukat. Valamennyi különvélemény közös - rejtett — vezérfonala: az államhatalom legfőbb birtokosa a nemzet és a fejedelem együttes akaratát kifejező törvényhozás, amelyben nemzet és fejedelem egyesül. A törvényhozásnak elsődlegessége van a végrehajtóhatalommal, a kormánnyal szemben. A törvényhozás illetékes olyan igazságszolgáltató intézményrendszer meghatározására is, amelynek révén a társadalmi értelemben véve egyre táguló nemzet jut a büntetőhatalom birtokába. Deák és elvbarátai, az 1830-as évek második felében Magyarországon lefolytatott politikai perek tanulságai alapján törvénnyel akarták útját állni annak, hogy ilyen esetek a jövőben megismétlődhessenek. Ezért kívánták megfosztani a nemzetnek egyelőre még számadással nem tartozó kormányszerveket és közegeit a politikai elnyomás egyik döntő eszközétől, a bíráskodás önkényre kihasználásának a lehetőségétől. A kormány nem a nemzettől független önálló, önmagáért vagy pusztán a fejedelemért való és kizárólag annak szuverén, korlátlan akaratát végrehajtó államhatalmi szerv, hanem olyan intézmény, amelynek rendeltetését az államhatalomban részes polgárok választotta törvényhozás szabja meg törvényei útján, az államhatalom illetékes szerveként. (Efelé mutat az a különvélemény, amely szerint a helytartótanács hatáskörének kijelölése az országgyűlés joga, valamint az, hogy a helytartótanács három évenként köteles számot adni az országgyűlésnek a törvényhatósági és a kerületi börtönökben uralkodó állapotokról). Ettől már csak egy lépésnyire van az, hogy a helytartótanács az országyűlésnek mindenben felelősséggel, számadással tartozzék. A független, felelős, parlamenti kormányrendszer, mint végcél felé tett egyik fontos kezdő lépésnek szánták Deák és elvbarátai azt a javaslatukat, hogy a politikai elnyomás leghatékonyabb fegyvere, a politikai büntetőbíráskodás a fejedelem, illetve a kizárólag tőle függő kormányszervek, hatóságok kezéből a - liberális nemesség értelmezése szerinti - nemzet képviselete, az országgyűlés kezébe jusson, és ezen a téren biztosítsák a kormány felelősségét, ami - Deák megállapítása szerint — Magyarországon nem létezik, holott alkotmányos országban ez az alkotmányosság nélkülözhetetlen eleme. Világosan látja, hogy az adott erőviszonyok között a kormányfelelősség ezen a területen is fokozatosan és csakis a társadalom jogi szerkezetének megváltoztatása esetén lehetséges és ez is csak akkor, ha a politikai hatalom birtokából a kiváltságos osztályok mellett — cenzusos alapon - a nép minél nagyobb részének is jut. Ilyen körülmények között a törvényhozás az egész nemzet nevében követelheti, hogy a kormány egyedül az ő akaratát hajtsa végre, ha követeléseinek a kormány felelősségre vonásával érvényt is tud szerezni. Ezt az okfejtést erősíti a mű szerzőjének az a figyelemre méltó következtetése, amely szerint a büntetőrendszer tervezete a nemzet, nem pedig kizárólag a fejedelem érdekében készül. A két érdek nem azonos minőségű: a nemzeté fölötte áll az uralkodóénak. Erre a konklúzióra részben a Deák vezette albizottságnak a felségsértés és a hűtlenség értelmezéséről kialakított nézetei alapján jut. A különvélemények közös alapállásának megfelelően a bűnök és büntetések kódexét előkészítő albizottság liberálisai Deák vezetésével a „polgári" alkotmány megtámadását a felségsértés bűnei közé sorolták. Szerzőnk hangsúlyosan irányítja rá olvasója figyelmét arra, hogy Deákék a „polgári" szóval
