Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1002 BELLÉR BÉLA Az egyes államok közt kötött kisebbségvédelmi szerződések közt említhetjük meg azokat az egyezményeket, amelyeket egyes államok kötöttek kisebbségeik kölcsönös kicserélésére vonatkozólag. A Görögország és Bulgária közt 1919. november 27-én kötött egyezmény az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek kölcsönös önkéntes kivándorlását szabályozza és könnyíti meg. Ezzel szemben a Görögország és Törökország között Lausanne-ban 1923. január 30-án kötött egyezmény kötelezőleg kimondja egyfelől a török földön lakó görög ortodox vallású török alattvalók, másfelől a görög földön lakó mohamedán vallású görög alattvalók kicserélését (kivéve Konstantinápoly görög és Nyugat-Trácia török lakóit). Ezek az egyezmények ha nem is szüntették meg, legalább enyhítették az áttelepítéstől elválaszthatatlan egyéni és kollektív szenvedéseket, tragédiákat.13 Nemzetközi szervezetek a kisebbségekért A világháború utáni első évtized nemzetközi kisebbségvédelmének forrásait, fórumait, tevékenységét áttekintve nem kerülhetjük meg azt a végkövetkeztetést, hogy ezek sem egyenként, sem összességükben nem tudták megteremteni a kisebbségvédelemnek kielégítően funkcionáló, csak valamennyire is hatékony rendszerét. Ezt érezték a különböző nemzetközi politikai, társadalmi, kulturális szervezetek is, amelyek éppen ezért egymás után iktatták programjukba a kisebbségi kérdéssel való foglalkozást, pótolni igyekezve az ezen a területen mutatkozó, a nemzetközi békét és együttműködést fenyegető lemaradást. Ezeknek a nemzetközi szervezeteknek a kisebbségi kérdéssel való foglalkozását elsősorban nem közvetlen gyakorlati hatásukon kell lemérni, bár befolyásuk egyes esetekben ilyen eredményeket is érlelt. Jelentőségüket elsősorban abban kell látnunk, hogy ezek a szervezetek a kisebbségek és a kisebbségi jog összproblematikájának tárgyalása során sokkal kevésbé korlátozták magukat a diplomáciai szempontok által, mint a Népszövetség, és elsősorban a kérdés humanitárius vonatkozásait állították előtérbe anélkül, hogy a jogi és a politikai vonatkozásokról teljesen elfeledkeztek volna. A kisebbségi kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek közt tekintélyes helyet foglalt el a Népszövetségi Ligák Világszövetsége (Union Internationale des Associations pour la Société des Nations). Ez a szervezet adott először fórumot a kisebbségek képviselőinek, hogy hallassák szavukat a kisebbségi kérdésről folyó világméretű vitában. Jelentőségét fokozta, hogy — egyes-egyedül a kisebbségi kérdéssel foglalkozó szervezetek közül — bizonyos mértékig hivatalos kapcsolatban volt a Népszövetséggel. A Népszövetségnek átnyújtott határozatai többször megjelentek a Népszövetség hivatalos lapjában. A szövetség 1922 decemberétől foglalkozik kisebbségi kérdéssel, és 1923-tól pedig már állandó kisebbségi bizottsága van, élén a neves angol közéleti személyiséggel, Sir Willougby Dickinsonnal. Míg a nyugat-európai államokat a tanácskozásokon általában politikailag független közéleti személyiségek képviselik — mint a holland Bakker van Bosse asszony, a svájci Bővet professzor, az angol Sir Willougby Dickinson és Sir Walter ,3 Balogh: i. m. 47—50. Bruns: i. m. 27-30. - A nemzetközi jogi kisebbségvédelem szempontjából is alapvető mű Jakob Robinson: Das Minoritätenproblem und seine Literatur. Berlin und Leipzig, 1928.
