Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1003 Napier —, a kelet- és délkelet-európai államokat félhivatalos személyiségek, jelezve azt a fontosságot, amelyet ez utóbbiak kisebbségei a világszövetségnek tulajdonítottak. A világszervezet kisebbségvédelmi tevékenységében abból indult ki, hogy a kisebbségi szerződések csupán a kisebbségi jogok minimumát tartalmazzák, és ezért e jogok körét föltétlenül bővíteni kell, a nagyobb homogén nemzetiségi csoportoknál egészen a legszélesebb körű autonómiáig. Síkra szállt a szervezet a kisebbségi nyelvnek az államnyelvvel egyenlő jogű használatáért ott, ahol a kisebbség egy bizonyos százalékot elért. Sürgette az állampolgárság nemzetközi jogi rendezését. Az egyes vallási és nemzeti kisebbségekkel szemben az egyetemeken életbe léptetett numerus clausust a kisebbségi joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánította. Eleve érvénytelennek és semmisnek jelentette ki a kisebbségi jogokról való lemondást. Rendkívül beható tanulmányozásnak vetette alá a világszervezet a Népszövetség részéről alkalmazott kisebbségvédelmi eljárást abból a célból, hogy előkészítse annak reformját. 1921-, 1923- és 1928-ban elfogadott határozataiban sürgette egy állandó kisebbségi bizottság felállítását a Népszövetség mellett. A Népszövetség előtt folyó egyoldalú kisebbségvédelmi eljárást kontradiktóriussá akarta változtatni a kisebbségek képviselőinek bevonásával, vitás kérdésekben alkalmazott helyszíni vizsgálattal, tanúkihallgatással. Síkra szállt az Állandó Nemzetközi Bíróságnak a kisebbségi ügyekbe való erősebb bevonásáért; ezzel az egyoldalú politikai eljárást jogi eljárássá kívánta változtatni. Ennek érdekében két javaslatot is benyújtott a Népszövetségnek. Ezek közül az egyik a fennálló jogrendszer keretei közt, a másik azon tülmenőleg akarta javítani a kisebbségvédelmi eljárást. A világszövetség kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy a kisebbségi jogrendszert a Népszövetség minden tagállamára ki kell terjeszteni és meg kell reformálni. A reform alapjának a kisebbségi szerződések érvényben levő kötelezettségeinek, a Népszövetség idevágó 1922. szeptember 21-i egyhangú határozatának általános elfqgadását tekintette. Ezt kövesse a kisebbségi kérdés egész problematikájának, a jelenlegi rendszer eredményeinek és hiányosságainak átfogó vizsgálata, amelyet a legmegfelelőbben egy állandó kisebbségi bizottság végezhet el. A másik nemzetközi szervezet, az Interparlamentáris Unió (Union Interparlamentaire) 1922-től foglalkozik kisebbségi kérdéssel. Közgyűlései módot adtak a kisebbségi képviselőknek arra, hogy felhívják képviselőtársaik figyelmét a kisebbségi kérdés általános politikai jelentőségére. Az etnikai és a gyarmati kérdésekkel foglalkozó bizottsága igen alapos munkát végzett, és állásfoglalásokat hozott nyilvánosságra. Tevékenységének legnagyobb hiányossága az volt, hogy a hozott határozatokat az egyes országok csak kevéssé hajtották végre. Az unió 1922-i bécsi ülésén javasolta egy különbizottság felállítását a Népszövetségi Tanács mellett. 1923-ban Koppenhágában tartott ülésén nyilatkozatot fogadott el a kisebbségek jogairól és kötelességeiről. Ezt átnyújtotta a Népszövetségnek azzal a kéréssel, hogy a benne foglalt alapelvek felhasználásával készítsen egy általános egyezménytervezetet valamennyi állam számára. Leszögezte azt az alapelvet, hogy minden egyén szabadon dönthet népi hovatartozandóságáról. Követelte a kisebbségi nyelvnek nem csupán a bíróság előtt, hanem a közigazgatásban való szabad használatát is. A kisebbség és a többségi nép közti vitás kérdések tisztázására paritásos bizottság felállítását javasolta. Ezek megszervezését azonban az egyes államok elszabotálták. Az előző évben elfogadott
