Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
988 JESZENSZKY GÉZA nek tekintő Ferenc József ellenállásán kudarcot vallott. 158 A brit külügyi dokumentumok mást mutatnak: valóban fölmerültek ilyen javaslatok, de Grey és legtöbb beosztottja elvetette ezeket: „teljesen fölborítaná az európai hatalmi egyensúlyt, és Németországot még névleges szövetségesétől is megfosztaná", s ez pánikba esve esetleg „mindent kockára vetve [ . . . ] Európát a történelem legszörnyűbb háborújába taszítaná bele". Grey végső álláspontja az volt, hogy ,jelenleg méltányos egyensúlyi helyzet áll fönn, és nekünk nem szabad Németország és Ausztria szétválasztására törekednünk. (Saját kiemelésem.) De Ausztria azért ne legyen túl szervilis Németországgal szemben."159 Nincs okunk kételkedni Grey szavainak őszinteségében. Pár hónappal később, a boszniai krízis után, az angol—osztrák—magyar viszony mélypontján, szinte szó szerint megismételte a föntieket Mensdorff osztrák-magyar nagykövet előtt. „Én mindig gondosan óvakodtam attól, hogy bajt keverjek Ausztria és Magyarország között. Ha így tettem volna, azzal vádoltak volna bennünket, hogy el akarjuk szigetelni Németországot. Ezt a vádat ugyan gyakran fölhozták, de alapja sosem volt. Az európai hatalmi egyensúlyt a jelenlegi csoportosulás biztosítja, s én még gondolatban sem akarom azt megzavarni."160 Ilyen alapállás mellett az angol külpolitika csak elereszthette a füle mellett a delegációk 1908 februári ülésén a Hármasszövetséggel való szakítást követelő cseh, lengyel és magyar fölszólalásokat.16 1 Shrubsole jóslata nem vált be, a magyarok nem akadályozták meg Bosznia-Hercegovina Grey által igen „helytelen" lépésnek tekintett annexióját, sőt a magyar kormány eredeti fönntartásait félretéve, a leglojálisabban támogatta azt, vállalva szükség esetén a háborút is. A magyar sajtó az osztrákkal vetekedve vádolta Angliát az egész balkáni krízis előidézésével, a magyarországi nemzetiségek lázításával, s magasztalta Németországot segítségéért.162 Föltámadt a külpolitika iránti érdeklődés, s a Pester Lloyd „elérkezettnek vélte az időt a magyarországi közgondolkodás kioktatására, hogy a külpolitikai célok eléréséhez nagy, modern flotta építésére és fönntartására van szükség".163 A Nagy Lajos és Mátyás „balkáni birodalma" föltámadásától föllelkesült Apponyi és Kossuth az annexió legszüárdabb támogatói közé tartozott, s az utóbbi a National Review németellenes főszerkesztőjénél is védelmezte az osztrák—magyar politikát.1 64 Ezek után még kevesebb esélye volt annak, hogy Londonban mérlegeljenek valamiféle külön magyar politikai irányvonalat, s nem meglepő, hogy a koalíció utolsó 15 'Többek között ezt a beállítást fejti ki Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalom története. Bp., 1920. 326-330, Batthyány Tivadar: Beszámolóm. 1-2. Bp., 1928, II. 21-22; Pápay István: Visszaemlékezések Ferenc József és IV. Károly királyról. Bp., 1928. 154-155. 1 s 'FO 37J/399, Cartwright biz. jel., 1908. aug. 1. 1 '°Grey - Cartwright-nak, 1909. jan. 6. FO 800/41. - Grey még Románia „leválasztásában" is csak kelletlenül támogatta orosz és francia szövetségesét, noha bukaresti követe ugyancsak dolgozott ezen. FO 371/975, Greene jel., 1910. júl. 31., ül. FO 371/2089. Sir G. Barcalay szig. biz. jel., 1914. máj. 24. - Bridge: i. m. 105. és 222. Ugyancsak határozottan cáfolja, hogy Anglia Németország „bekerítésére" törekedett volna. 161 FO 371/398, Clarke jel., 1908. febr. 8. és a fö^egyzések. 16 J FO 371/1046, Howard 1910. évi jel., 1911. jan. 12. 28. 16 'FO 371/599, Howard jel., 1909. ápr. 7. Az angolok által addig nagyra tartott Tisza is feltűnó'en éles szavakkal illette a főrendiházban 1909. márc. 1-én az annexióval kapcsolatos brit politikát. Thallóczy Lajos Naplója, 1909. márc. 2. OSzK Kézirattár, Quart. Hung. 2459. 164 Kossuth F. - Maxse-nek, 1908. okt. 19. Maxse-iratok, Vol. 458.
