Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 989 angliai próbálkozásának tekinthető angliai kölcsönszerző műveletet a Foreign Office külpolitikai okokra hivatkozva megakadályozta.165 A koalíció fölbomlásával és bukásával azután a világháború előtti magyar politikában véget ért az angol orientációs kísérlet. A külpolitikai konfliktustól nehezen választható el, bár valószínűleg attól függetlenül is bekövetkezett volna, hogy 1909-re Magyarország az angol közvélemény megnyerésére folytatott játszmát is elvesztette. Ezt az ekkoriban megjelent magyar vonatkozású történelmi-politikai munkák fogadtatása bizonyítja a legjobban. Epilógus: Seton-Watson „meggyőző vádirata" Csak véletlen, hogy az 1909 tavaszáig tartó nemzetközi válság, az Ausztria-Magyarország iránti fokozott angliai érdeklődés idején jelent meg Nagy-Britanniában féltucat vaskos, az aktuális magyar problémákkal is kimerítően foglalkozó könyv. Megjelenésüknek a külpolitikai konfliktushoz kevés köze volt, az azt megelőző osztrák-magyar és magyar-nemzetiségi vitákból és az ezekkel kapcsolatos angliai polémiákból nőttek ki, a koalíció angliai közeledési kísérleteinek elkésett termékei voltak, illetve ezekkel szálltak szembe. Valamikor 1908 második felében jelent meg Andrássy Gyula „A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai" c. háromkötetes történeti munkájának első, 1619-ig terjedő része angolul.16 6 A könyv tulajdonképpen az angol és a magyar alkotmányfejlődés párhuzamos története, és a hasonlóságból fakadó kimondatlan mondanivalót hordozza. W. B. Forster Bovill, aki hosszú ideig mint az egyetlen budapesti angol laptudósító élvezte a magyar vendégszeretetet, formáját tekintve inkább útikönyvet, mint politikai munkát írt, de a város- és tájismertetéseket hosszú történeti és aktuálpolitikai kitérőkkel tarkította. A nemzetiségekkel szemben ugyan türelmes magatartást javasol, de rokonszenve föltétlenül vendéglátóié. Úgy véli, hogy idővel, belső reformok útján elérhető Magyarország függetlensége, s reméli, hogy akkor a magyarok és a szlávok közösen fognak föllépni a német tervek megakadályozására.167 Már az annexió után, valószínűleg decemberben jelent meg R. P. Mahaffy ortodox 67-es szellemben megírt „politikai esszé"-je Ferenc József korának osztrák és magyar történelméről. „Nincs kétségem — írta -, hogy a magyar álláspont, amelyért 1849-ben olyan nemesen harcoltak és amit 1867 olyan fényesen igazolt, helyes volt," de az újabb katonai követelések és a nemzetiségekkel szembeni türelmetlenségük ellentétes 67-ben tanúsított józanságukkal, kompromisszumkészségükkel.168 Az utóbbi két könyvet azonban teljesen elhomályo-16 s FO 371/825, William Tyrrel följegyzése a Western Department számára, Crowe és Hardinge kommentárjával, 1910. szept. 23, Tyrrel telefonüzenete és Blennerhassett írásos válasza, szept. 26. — Részletesebben tárgyalom az ügyet tanulmányomban: A brit külügyminisztérium és Magyarország. Történelmi Szemle, 1977. 242-243. 166Julius Andrássy: The Development of Hungarian Constitutional Liberty. Trans. C. A. and Ilona Ginever. London, 1908. 16 7 W. B. Forster Bovill: Hungary and the Hungarians. London, 1908. 168Λ. P. Mahaffy: The Emperor Francis Joseph. His Life and Times. An Essay in Politics. London, 1908. Idézet helye: VI-VU.
