Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 987 ez a kisebbség volt a vezető nemzet. Ezt a vezetőszerepet most szüntelenül veszélyeztetik. Ha az aláaknázás sikerrel jár, az ország sorsa meg lesz pecsételve, az életerős és virágzó Magyar Királyság helyét az egymással küzdő nemzetiségek laza halmaza váltja föl, könnyű zsákmányt ígérve az ambiciózus szomszédoknak. [ ... ] Föl szokták hozni a vádat, hogy Deák Ferenc és Eötvös József korábban a nemzetiségekkel, »a magyarok ifjabb testvéreivel« szemben az engedmények és a türelem politikáját folytatta, most azonban az elnyomás és a zsarnoki politika váltotta föl azt. A vád alaptalan. Az idők változtak meg. A negyven vagy ötven évvel ezelőtti felelős politikusok nem találták magukat szemben azokkal a veszélyekkel és nehézségekkel, mint a mostani kormány tagjai. A kormányt igazán nem lehet joggal hibáztatni, ha erőteljesen jár el, és méltó szigorral bünteti mindazokat, akik a magyar állam egysége, sőt fönnmaradása ellen konspirálnak."15 4 1908-ban még egyszer kísérlet történt Anglia — pontosabban a Foreign Office — meggyőzésére, hogy a Monarchiával szemben követett politikájában érdemes Magyarországra építeni. A brit politikai elit előtt semmi súllyal nem bíró, sőt lenézett W. Shrubsole februárban a külügyminiszterhez írott levelében arra hivatkozva javasolta Ausztria és Magyarország külön jogi státusának elismerését, hogy amennyiben Ausztria „helytelen irányban kívánna cselekdni", úgy „okunk van föltételezni", hogy Magyarország „visszautasítaná ennek szentesítését, s ezzel a kísérletet kudarcra kárhoztatná". „Nagy lehetőségeket" kínál ez a politika - folytatta - mert „a legmegbízhatóbb forrásból tudom, hogy Magyarország igen barátságos viszonyt kíván velünk". A minisztériumban az első fórum még „meglehetősen érdekes"-nek találta a levelet, és udvarias választ javasolt, de Crowe leintette: „Ez semmiféle választ nem érdemel."15 s Fél évvel később a fáradhatatlan Shrubsole megismételte javaslatát, hasonló eredménnyel.15 6 Az angol közvélemény és a politikusok döntő többsége az Ausztriával szembeni magyar fölényt továbbra is ellenezte, mert gyöngítené a kettős Monarchiát, ez pedig csak „Németország és Oroszország előnyére szolgálna" - magyarázta Budapesten az angol liberális álláspontot Trebitsch Lincoln, az újdonsült angol liberális parlamenti képviselő.15 7 Seton-Watson nemcsak a Monarchián belüli magyar befolyást, de a magyarországi magyar szupremáciát is veszedelmesnek tartotta, mint ami elidegeníti a többséget képező nem-magyar és nem-német nemzetiségeket. Érveinek és a bekövetkező kül- és belpolitikai eseményeknek hatására - mint látni fogjuk - mind szélesebb körben kezdték osztani felfogását. Az egész Monarchia külpolitikájának németellenes vágányra terelése már komolyabban mérlegelhető alternatíva volt. A belső nemzetiségi összetétel fényében ez nem látszott nehéznek, a birodalmi külpolitika érdekszféráival is könnyen összeegyeztethető volt (amennyiben garanciát kap az orosz veszéllyel szemben), a német külpolitika számos lépése pedig egyenesen ebbe az irányba terelte Aehrenthalt. Mind a kortársak, mind az utókor föltételezi is, hogy Nagy-Britannia és személy szerint Eduárd király megpróbálkozott Ausztria leválasztásával, de ez a magát végső soron „német fejedelem"-154 FO 371/106, Clarke jel., 1907. dec. 16. 15 s FO 371/398/5831, Shrubsole javaslata, d. n., Campbell és Crowe följegyzése, 1908. febr. 27. 156 FO 371/398, Shrubsole levele Grey-nek, 1908. okt. 8. ls, FO 371/826/6118, Howard jel., 1910. febr. 8.
