Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
AZ ERDÉLYI TÁRSADALOM A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 593 ostorozása, annyi jobbágy választja a társadalmi emelkedés iskolákon át vezető útját, hogy már a született nemesek lehetőségeit kell félteni tőlük. Az uralkodó osztály tagjait a valóságban természetesen nem szorítják ki a tanulópadokból, mégis sajátosan átalakítják az erdélyi értelmiséget. Társadalmi státusuk elvben a nemességgel emeli őket egy rangra, minthogy azonban birtokuk nincsen, papi jövedelmeikre utalva, az újkori, kiszolgáltatott értelmiség előképét adják. Gyakorlatilag valamennyien személy szerint lekötelezettjei a fejedelemnek, akiknek az ösztöndíjával tanulnak; ők a fejedelmi hatalom legaktívabb szellemi támogatói. 11. Iskolák, tanárok A szellemi műveltség történetének a 17. század első felére eső szakasza csak jelentős korlátozásokkal tekinthető helyreállítási periódusnak. Pontosan úgy mutatja ugyan az újjáépítés és a regenerálódás tüneteit, mint akár a társadalom, akár az anyagi kultúra jelenségei, mégis lényegesen több benne a gyökeresen új vonás, mint az élet bármely másik területén. Egyértelműen helyreállítás jellegű a fejedelmi iskolapolitika. Ennek fő törekvése az egyetemmel koronázott iskolarendszer visszaállítása. A döntő lépés meg is történt: Bethlen Gábor 1622-ben „közönséges akadémia", azaz egyetem felállítását határozza el. Az országgyűlés jó érzékkel jelöli ki rá ugyanebben az esztendőben az 1603-ban elpusztult Báthory-egyetem helyét, Kolozsvárt. De jóllehet „perpetuum statutumnak"2 4 szánták ezt az intézkedésüket, az egyetemre szánt épületet a fejedelmi székvárosban kezdték el építeni. 1629-re nem készült még el tökéletesen, működése azonban ekkor már megindult. Még Betlen meghívására, de már a halála után, a harmincéves háborúban elpusztult herborni híres egyetem három tudós professzora is megjelent itt. I. Rákóczi Györgyre várt volna a mű kiteljesítése, a teológiai, jogi és filozófiai tanszékek mellé orvostudományinak a szervezése. Ezzel és az itteni doktori fokozatok nemzetközi elfogadtatásával kellett volna tényleges egyetemmé alakítania a gyulafehérvári iskolát. Ő azonban már nem érzi égető szükségét a legmagasabb rendű hazai oktatásnak. Gyulafehérvár főiskola marad. I. Rákóczi György alatt dől el, hogy az erdélyi iskolarendszert a református fejedelmek meghagyják azon a színvonalon, ami a magyarországi protestantizmus iskolázását általában jellemzi. Az elemi oktatással kombinált kollégiumi rendszer itt is megmarad a 16. században kialakult formái között. Ebben a fej nélküli, vagy lenyakazott iskolarendszerben, amely az egyetemi képzés itthoni lehetetlensége miatt hallatlanul megterhelő azoknak, akik a műveltség legmagasabb szintjére törekednek, mégis kiváló, tudós egyéniségek egész sora támad. Ők lesznek az erdélyi iskolaügy igazi megújítói. Nem kevesen közülük komoly külföldi meghívásokat elhárítva térnek haza. Pedig pontosan tudják, hogy mi vár rájuk: a legmagasabb tudományosság közponljaiból hirtelen kis falvakba, primitív körülmények közé kerülhetnek Báthori G. Mihály holland egyetemről jött haza Rhédey Ferenc udvari papjának Szentjóbra; Albrich Márton Lipcse és Wittemberg után működik Barcarozsnyón; Laskai Matkó János Ecsedre és Nyírbátorba kerül Hollandia után; Komáromi Szvertán István ugyancsak Utrecht és Franeker látogatása után működik olyan helyeken, mint Mezőtelegd és Kismarja. De még a leg-24 EOE VIII . 97. o.
