Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
594 PÉTER KATALIN ismertebbek közül is nem egy tevékenykedett - Medgyesi Pál Szinérváralján, Alvinci Péter Kerekiben — nem is feltétlenül rövid ideig, az egyetemi városoktól mérhetetlenül lemaradt környezetben. A kis falvakban sokan írtak; nem is ismerünk ma közülük másokat, mint akik írott nyomot hagytak maguk után. Laskai Matkó János — például — egész könyvtárra való könyvet adatott ki. Nem valószínű azonban, hogy a nyírbátoriak közül egyetlen ember is olvasta volna valamelyiket. De a falun maradt magas képzettségűeknek az igazi érdeme nem is a kevesekhez eljutó, sokszor nem nagy tehetséggel megírt traktátusok alkotása. Rendkívül nagy teljesítmény viszont a puszta jelenlétük: a tanulás sorsfordító hatásának élő példáiként ők toborozzák az iskolák tanulóit. Nélkülük, bár a tanintézeteknek jórészt a környékére sem jutnak, miután végeztek, az iskolaügy megújítása aligha kerülhetne napirendre. A munka szinte könnyebb része vár azokra, akik egyszerűen átadják tudásukat az osztályokba már összegyűjtött tanulóknak. A számon tartott dicsőség mégis az övék, mert az ő nevükhöz tudjuk kapcsolni az erdélyi iskolák 17. század elején volt megújulását. A fejedelemség szívében álló, gyulafehérvári iskolával kapcsolatban természetesen állandóan a külföldi professzorokat emlegetik; tekintélyük nyomasztóan tornyosul a magyaroké fölé. Valóban kiválóak is az érdemeik: Alsted, Bisterfeld és Piscator, a nagy hármas, koruk tudományának számon tartott alakj ai ; személyükben az európai műveltség jött Erdélybe. És jóllehet, a háború pusztítása hozta őket, az elől menekültek, nyilván bárhol másutt is befogadták volna őket. Különösen Bisterfeld: több elszólító meghívást is kapott. Mégis maradt. Nála azonban — a többiekről e vonatkozásban nemigen tudunk semmit — a politikai szempontok dominálnak. Nem annyira az iskola reformjával és a fiatalok oktatásával van Erdélyben elfoglalva, mint inkább a legmagasabb politika befolyásolásával. I. Rákóczi György szövetségi tárgyalásaiban volt igen nagy szerepe. Két kollégája, Alsted és Piscator is kevésbé mint tanár, inkább mint tudós lehetett nagy. A gyulafehérvári iskola személyével is ható nagy tanár egyénisége velük szemben Keresztúri Pál, akit generációk emlegetnek mesterüknek. Rendkívül heves alkat, újításai mégis tulajdonképpen mérsékeltek. Nem annyira látványos változásokat hozott, mint inkább abban forradalmár, hogy leszállt a tanár megközelíthetetlen magaslatából. Ő már nemcsak a tanítás kezdő és végpontjával törődik; foglalkoztatja az is, hogy a diák hogyan képes elsajátítani azt, amit hallott, majd számon kérnek tőle. A tanulás folyamatát is gondjába veszi. Nála azonban az új még az iskola falai között marad. A nagy viharokat a Tolnai Dali János szövetségében működő puritánusok okozzák. Ők, esetleg még német egyetemek látogatása mellett, valamennyien megfordultak Angliában és Hollandiában. Ott, koruk legmodernebbül szerveződött országaiban a polgári társadalom viszonyai mellett a legújabb egyházszervezeti és ezekkel kapcsolatos pedagógiai elvekkel is megismerkedtek. Ezek lényege a tekintélyelvvel való szakítás, tehát bizonyos értelemben hierarchia- és gondolkodásbeli demokratizmus. Elvetik a felszabadult gondolkozás középkori fékjét, a skolasztikát, és a tapasztalati meggyőződés racionalizmusát hozzák helyette. Az egyházszervezetben a püspök mindent eldöntő tekintélye helyére a laikusok közül választott gyülekezeti tagok tanácskozó irányítását kívánják.2 5 2 5 Makkai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp., 1952.
