Századok – 1980
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: „Ad pacem universalem” (A szatmári béke nemzetközi előzményeiről) 165/II
186 R. VÁRKONYI ÁGNES mányzóköre gyakorlati tapasztalatként szűrte le, hogy az ausztriai ház az általános békébe „a nemzetet belépni semmi szín alatt nem fogja engedni", tehát 1710 tavaszán legfőbb feladatának tartotta a tengeri hatalmakat és az európai közvéleményt meggyőzni, hogy igényei jogosak a háború államhatalmi szintű lezárására.7 2 A fejedelmi instrukciókban és az angol és holland körök elé kerülő emlékiratokban az a közös vezérelv, hogy Magyarország és Erdély állami önállóságát a korabeli Európa nemzetközi viszonyaival szoros összefüggésben és történetileg vázolják.7 3 Hasonlóságokat igyekeznek kimutatni egyfelől Magyarország, Erdély, másfelől Anglia, Portugália, Hollandia egykori története, helyzete között. Vázolják az önálló magyar államiság korábbi tényeit. Leszögezik, hogy Erdély önállóságát nemcsak a westfáliai béke, hanem Lipót császár is többször elismerte. Hangsúlyozzák, hogy az államközi szerződéssel és garanciával megkötendő béke nemcsak Magyarország érdeke, hanem az egész keresztény Európáé. Érdekes és messze a jövőbe előremutató gondolat, hogy azért is szükséges megteremteni az önálló állami élet feltételeit, akár a Habsburg-királyság hatalmi kereteiben is, mert így Magyarországnak nem kellene többé szabadságával foglalkoznia.7 4 Nyomatékkal leszögezik, hogy ez általános, európai érdek. Az állami élet önállóságának feltételeit biztosítva Magyarország és Erdély a Habsburgok megnövekedett hatalmának körülményei között az európai hatalmi egyensúly fontos tényezője lesz. Anglia és Hollandia tehát a cárral együtt vigyék keresztül, hogy államhatalmi szintű tárgyalással zárják le a Habsburg—magyar háborút, és a megállapodást foglalják bele az általános békébe. S ezt annál inkább kérik, mert Hamel-Bruyninx legutóbb visszautasította a mediációt. Különben, ha nem tudnak tisztességes békét kötni — mint már korábban is: jön a végső érv —, kénytelenek lesznek a törökhöz folyamodni.7 5 A megegyezési feltételek politikai rugalmasságról tamúskodnak. Elfogadják a Habsburg-királyt, de kikötik, az uralkodócsalád örökösödését angol mintára szabályozzák. A protestánsok vallásszabadságát a szécsényi országgyűlés toleráns törvényei szerint "Rákóczi utasítása Nedeczkynek 1707. aug. 6. Nedeczky Gáspár: A Nedeczky család. Budapest, 1891. 254. 7 3 Instrukciók Körtvélyesi és ifjabb Dobozi István számára. 1709. szept. 16. és keltezetlen. Ráday Levéltár, Ráday Pál iratai 1. d/2. - Ezenkívül át kellett venniük Rákóczinak Ancillon Dávid porosz udvari prédikátor számára 1709. júL 8. küldött Emlékiratát és Instrukcióját. Klement Emlékirata Marlborough-nak, 1710. márc. 28. Hága. Klement Emlékirata Ilgen porosz miniszternek, 1710. február, valamennyi kiadva: Fiedler: 52-62. 1858. 95-100, 88-90., - Vö.: Rákóczi levele Jablonskinak 1709. márc. 31. - Fiedler: 31-34. 74 Ez a Jablonskinak küldött javallatban felvetett gondolat Fiedler: 1858. 32. - Szekfű Gyula, akinek különben súlyos fenntartásai voltak a magyar konföderációval szemben, elismeri: Rákóczi „Gondolatai... gyakran helyesek voltak, és olyan fejló'dési lehetó'ségre mutattak rá . . . aminők később, 20-40-50 esztendő múlva csakugyan a realizálás stádiumába léphettek, de akkor még legfeljebb az éles megfigyelések, nem pedig a diplomáciai tervek rendjébe t artoztak." Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet IV. köt. 1935. 307. Marx és Engels 1875-ben a lengyel kérdéssel kapcsolatban ezt írják: „Egy életképes nép, amíg külső hódítók bilincsbe verik, minden erejét, minden igyekezetét, minden energiáját szükségképpen a külső ellenség ellen fordítja; addig tehát belső élete béna maiad, addig nem képes a társadalmi emancipációért dolgozni." Idézi: Köpeczi Béla: A haladás kérdése a Habsburg-ellenes függetlenségi harcokban. Kézirat. Végül: vö.: Gramsci: Az új fejedelem. Jegyzetek Machiavellihez. Fordította: Bethlen János. Bp. 1977. 28-31, 37. 7 5 Az európai egyensúly gondolata már jóval korábban feltűnik a magyar konföderáció publicisztikájában; vö.: Ráday Iratai I. köt. 123., 154. stb.
