Századok – 1980
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: „Ad pacem universalem” (A szatmári béke nemzetközi előzményeiről) 165/II
a szatmári béke nemzetközi előzményeiről 187 kívánják megvalósítani. Az ország érdeke, hogy önálló, vagyis saját lakóiból felállított és magyarországiak parancsnoksága alatt szolgáló hadserege legyen. Végül adjon a császár mindenkinek általános amnesztiát. Erdély kérdésében Rákóczi megváltoztatta korábbi álláspontját. A Habsburg-kormány a dinasztia családi örökségének, „provinciájának", ugyanakkor a Szent Korona tagjának tekintette Erdélyt s ugyanígy az aulikus magyar főrendi tábor sem külön fejedelemségnek, hanem a középkori Magyarország keretébe tartozó szerves országrésznek fogta fel. Ezzel szemben Rákóczi és kormányzóköre a háború kirobbanásának pillanatától Erdélyt külön államnak tekintette. Az erdélyi országgyűlés már 1706 márciusában kijelentette, hogy a Habsburg-császárt, aki az országot minden megállapodás ellenére betagolta a birodalomba, nem ismerik el uralkodójuknak. Rákóczi és kormányzóköre pedig Erdélyt mint különálló fejedelemséget államközi szerződéssel kapcsolta a magyarországi konföderációhoz. A korábbi tárgyalásokon Rákóczi nem mint az egykori erdélyi fejedelmek leszármazottja, hanem mint választott fejedelem, az önálló erdélyi állam feje ragaszkodott személyes hatalmához. Most azonban Instrukciója értelmében Klementnek azt kell tudtára adnia az angol és holland politikusoknak, hogy Rákóczi Erdélyt nem tekinti olyan országnak, amelyben ő maga kívánna uralkodni. Megfelelő feltételek között a fejedelem kész visszavonulni egy kijelölendő magyarországi vagy birodalmi birtokra. A fejedelmi címhez azért ragaszkodik, mert nem mint magánember, hanem mint államfő kívánja megkötni a békét, különben Erdély önálló államiságának feltételeit éppen úgy kívánja biztosítani, mint Magyarországét.7 6 Nagy gondot fordítottak arra is Rákóczi és kormányának tagjai, hogy a magyar ügy megfelelő dokumentációval, a történeti tényeket hitelesen ismertetve és korszerű érvrendszerbe foglalva kerüljön az illetékes fórumok elé. Már Dobozi István sürgősen kérte, hogy küldjék ki Bethlen János Erdély történetét több korábbi, a Habsburg-magyar megállapodásra vonatkozó dokumentummal együtt.7 7 Klement pedig Ráday két publicisztikai írását viszi magával kinyomtatás céljából. A Magyarországon hosszú időn át tevékenykedő francia hadmérnököt, Lemaire-t, amikor Des Alleurs benderi útjával egyidőben Danckán át Franciaországba indítja Rákóczi, ellátja több az 1704, 1705—1706. évek tárgyalásait tartalmazó dokumentummal. A külföldi tájékoztatásra kiadott latin nyelvű időszaki magyar újság, a Mercurius addig páratlan gyakorisággal 1710 január és március között háromszor megjelent számait pedig sürgősen sorra kijuttatják Brennernek. S amint az új kutatások bizonyították, Brenner tollán öltött végleges formát a „Lettre d'un Ministre de Pologne à un Seigneur de l'Empire sur les affaires de la Hongrie" c. röpirat.78 Nagyon is tudatosan, jól átgondolt szándékkal szólaltatja meg a magyar 76 Klement emlékirata Ilgen miniszternek Fiedler: 1858. 89. Kivonatosan idézi:Marczali: 1882. 161. Klement emlékirata Marlborough-nak Fiedler: 1858. 98-99. Angyal Dávid: 1898. 900. - Erdély ügyét ebben az összefüggésben Rákóczi rendkívül részletesen Ancillon számára készített Instrukciójában fejti ki: 54. kkl. — Kökényesdi Emlékirata és békejavaslata ezzel ellenkező'. Vö.: Köpeczi: 1966. 220-221. - Különben a nagy kérdéskör számos részletét, összefüggéseit a holland, angol kívánságokkal, a román fejedelemségek és I. Péter és Rákóczi tárgyalásaival stb. Erdély a Rákóczi szabadságharcban c. kéziratomban ismertetem. Benda Kálmán: Rákóczi és a szerbek. Élet és tudomány. 1966. "Dobozi - Rádaynak, Berlin, 1709. aug. 2. és dec. 26. Ráday Levéltár. Ráday Pál Iratai. A. I./d. 2-17. 40. sz., 42. sz. 78 Esze Tamás: Egy lengyel királyi tanácsos levele. Magyar Könyvszemle, 1961., 482-489. és Benda Kálmán: „Egy lengyel királyi tanácsos levele." Előadás és Magyar Könyvszemle, 1979. 252-265.
