Századok – 1980
Folyóiratszemle - Kurmacseva M. D.: Jobbágyi értelmiség a 18. századi Oroszországban 311/II
FOLYÔIRATSZEMLE M. D. К URM A CSE VA : JOBBÁGYI ÉRTELMISÉG A 18. SZÁZADI OROSZORSZÁGBAN M. D. Kurmacseva a 18. századi orosz kultúrtörténet egyik kevésbé ismert oldalát, a jobbágyszármazású és jogilag többnyire továbbra is jobbágyi állapotú értelmiség tevékenységét tárja az olvasó elé. Bár M. M. Strange: Demokratikus értelmiség Oroszországban (M. 1965) című könyvében utalt ennek a társadalmi rétegnek pályaképére, mégis adós maradt szerteágazó tevékenységük, sajátos életútjuk ábrázolásával. V. Poznonszkij: Tehetségek rabságban (M. 1962) c. munkája után - úgy érezzük - a szerző' első alkalommal tudott értékes adalékokat nyújtani az orosz felvilágosult abszolutizmus ellentmondásos kultúrpolitikájához. Nehéz lenne pontos adatokat közölni a jobbágyi értelmiség létszámát illetően — mutat rá a szerző -, de egyes adatokból bizonyosra vehetjük, hogy tízezres nagyságrendben mérhető kategóriájuk. Ismeretes pl., hogy a 18. század közepén a 183 oroszországi színházban mintegy 2000 jobbágyszínész és zenész működött. A Seremetyev, Voroncov, Golicin, Juszupov, Kurakin és más családok birtokain több száz jobbágyépítész mester- és segéd nevét ismerjük, nem is szólva több tucat hasonló eredetű és sorsú tehetséges képzőművész, feltaláló, író és orvos tevékenységéről. A jobbágyi értelmiség legnagyobb részét a színházak foglalkoztatták. A 183 színházból 103 a városokban, 53 Moszkvában, 27 Pétervárott működött. A vidéki földesurak igyekeztek lépést tartani a fővárosi pompával és színházi kultúrával. így Szaltikov gróf Vijezdnoje nevű birtokán pontosan olyan színházat építtetett, mint a pétervári Ermitage. A színházakban a több hónapos próbák során a szerepeket „hallás után" tanulták, mivel viszonylag kevés volt az írástudó színész. De N. B. Juszupov herceg és N. P. Seremetyev gróf iskolába járatták jobbágyszínészeiket, ahol nyelvtanra, idegen nyelvekre, zenére és táncra tanították őket. A földesúri birtokokon és színházakban 30-40 fős zenekarok szórakoztatták az előkelő közönséget. A 18. század második felének legismertebb színészalakja P. I. Kovaleva-Zsemcsugova, aki 1768-ban Berezina faluban született (Jaroszlavi kormányzóság), ahol apja Seremetyev gróf jobbágya volt. A gyönyörű hangú 7-8 éves kislányt Kuszkovóba, a gróf udvarába küldték, hogy tanuljon. A tehetséges gyermek hamarosan a kuszkovói társulat (120 fő; több mint 40 zenész, 8 szólóénekes, 40 tagú kórus, 11 balerina, 12 táncos) tagja lett. Az 1790-es évekre Kovaleva-Zsemcsugova a kor legnépszerűbb színésznője, számtalan színpadi mű és opera felejthetetlen alakítója. A szerző megkapó erővel rajzolta meg ezeknek a tehetséges embereknek tragikusan kiszolgáltatott helyzetét. Nem kisebb egyéniség elevenedik meg tolla nyomán, mint pl. I. P. Argunov, aki 1743-ban Cserkasszkij herceg jobbágyaként látott napvilágot, majd amikor V. A. Cserkasszkaja hercegnő feleségül ment P. B. Seremetyev grófhoz (1713-1788), az Argunov családot neki „ajándékozták". A tehetséges fiatalember G. Groot udvari festőnél sajátította el a művészet alapjait, amelyet többek között az ún. „Patyomkin-falvak" kulisszáinak megfestésekor hasznosíthatott Seremetyev szolgálatában. Az Argunov-jobbágycsalád számos tehetséget adott a 18-19. századi művészetnek. így F. Sz. Argunov (1733-1768) tervei alapján építették a kuszkovói kastélyt, ahol segítőtársai A. F. Mironov és Bazsenov jobbágyépítészek voltak. 1792-ben kezdte el építtetni a gróf a csodálatos osztankinói színházat P. I. Argunov és G. Gyikuskin irányítása mellett. Az épületről elragadtatással nyilatkoztak az ott járt vendégek, köztük I. Pál és I. Sándor orosz cárok, valamint Stanislav Poniatowski lengyel király is. A színház egykori díszlettervezője, G. Sz. Muhin később lovásznak került az uraság istállójába, az egyik építész, I. P. Argunov pedig parkőr lett. 1804-ben Seremetyev eladta a társulat zenekarának egy részét 500 000 rubelért a cári színházak igazgatóságának, a többi művészt pedig szélnek eresztette.
