Századok – 1980
Folyóiratszemle - Godfrey Christopher: A bebörtönzött chartisták helyzete 1839–1841 között 885/V
885 FOLYÓIRATSZEMLE továbbélésével függött össze. A zemsztvo-statisztikák alapján ebből a szempontból azt állapíthatja meg a kutatás, hogy a tehetősebb gazdák földbérlete vállalkozó jellegű lehetett, míg a gyengébben ellátott gazdaságok inkább csak szükségleteik biztosítása céljából béreltek. A jellegmeghatározás szempontjából azonban nem elégséges csupán ezekre a mutatókra építeni. A paraszti gazdálkodásra vonatkozó egyéb adatok elemzése is szükséges. Újabb számítások után a paraszti földbérleteknek azt a sajátosságát is kimutatja, hogy a bérlők kisebb hányada a bérlemények nagyobb részét művelte, tehát vállalkozói jellegű a földbérlete, zömük azonban apróbb parcellákat tudott bérbe venni, szükségletei kielégítése, Ш. adósságai törlesztése céljából. Bérbe azok adták osztásföldjüket, akik nem rendelkeztek elég iga- és munkaerővel, ill. eszközzel a megműveléséhez, ill., akik egyidejűleg más munkalehetőséghez, megélhetési forráshoz jutottak. A paraszti földbérletek tehát a paraszti földhasználat polarizálódását mutatják. A földtulajdon polarizálódását 1906-ig az obscsinás kötöttségek gátolták. Ezek lazítását, az árugazdálkodás térhódítását jelentette pl., hogy a tehetős gazdák az általuk művelt föld egy tagban való egyesítésére törekedtek. Parcelláik egy részét bérbe adták, jó minőségű földjeik közelében pedig maguk béreltek. A központi Feketeföld-övezet földbérleti viszonyait elemezve azt is megállapítja a tanulmány, hogy összességében nézve nem az árugazdaság térhódítása, nem is a falusi burzsoázia jelentős megerősödése, sőt nem is a differenciálódás motiválta elsősorban a földbérleteket, hanem a paraszti földhiány, amely közvetve az oroszországi kapitalizálódás vontatottságára, közvetlenül a nagybirtok létére vezethető vissza. Megállapítását azzal támasztja alá, hogy a vidék parasztjainak csupán 7%-a rendelkezett 4 vagy több lóval, míg több mint 55%-a ló nélküli vagy 1 lovas volt. Jellemző adatnak tekinti, hogy mindössze 1,3 gyeszjatyina jutott egy felnőtt férfi munkaerőre, ami rejtett munkanélküliséget jelentett. Ezen túl a paraszti földhiányra utalt az a tény is, hogy 72%-ban szántót béreltek, rétet, legelőt, erdőt legfeljebb a tehetősek. A paraszti földbérlet elemzése, s ezen keresztül az agrárviszonyok jellegének további pontosítása szempontjából Mojszejenko szükségesnek tartja annak feltárását, milyen volt a hosszú, ill rövid lejáratú bérleti szerződések aránya, hogyan alakultak a bérleti díjak, mennyiben voltak korrelációban a föld árának változásaival. Ezekre a problémákra már nem tér ki a tanulmány, pedig a szerző szerint a korrelációs analízis alkalmazásával a zemsztvo-statisztikák e tekintetben is hasznosíthatóak. (Isztorija SZSZSZR, 1979. 4. sz. 66-82. I.) M. CHRISTOPHER GODFREY: A BEBÖRTÖNZÖTT CHARTISTÁK HELYZETE 1839-1841 KÖZÖTT A chartizmus országos politikai mozgalom, mondja a szerző, de leggazdagabb forrásai helyi szinten találhatók. Az elmúlt évek számos részkutatása után most a mozgalom egészének történetét kellene átfogóan felülvizsgálni. A szerző azonban nemcsak felveti a problémát, hanem részben meg is oldja. Tanulmánya a chartizmus olyan mozzanatait elemzi, melyek lokálisan és országosan is hasonlóak. A letartóztatás, a tárgyalás és a börtönélet körülményeit dolgozza fel, hallatlanul érdekes, részben ismeretlen levéltári dokumentumok alapján. A chartista sajtó, a foglyok levelezése, a parlamenti vizsgálóbizottságok jelentései és a kihallgatások anyaga éppen a mozgalom kevéssé ismert, kezdeti éveibe nyújt bepillantást. A tucatnyi, országos jelentőségű és a több ezer helyi vezető között levő, középszintű chartista vezetőkről ad átfogó elemzést. A whig kormány tömegeket tartóztatott le, de csak keveseket ítélt el. Az elítélt chartistákat, a fő vádlottakat a szerző három fő kategóriába sorolja. Az elsőbe az olyan országosan ismert figurák kerültek, mint William Lovett, John Collins, Bronterre O'Brien, William Benbow vagy Feargus O'Connor. A másodikba tartoznak a helyi vezetők, mint William Ashton (Barnsley), vagy Christopher Doyle (Manchester). Mindannyiukat lázadásra való bujtogatás, illegális szervezkedés, lázító iratok szerkesztése vagy terjesztése vádjával fogták le. A harmadik kategóriában található a nagy többség, azok akiket különféle chartista megmozdulások alkalmával tartóztattak le. A foglyok sokféle társadalmi réteget képviseltek, ami jól mutatja a mozgalom széles körű hatását. A letartóztatottak korát, képzettségét, foglalkozását, vallását ismerjük. Ezeknek a tényeknek az ismeretében keresi a szerző a választ az egyik alapvető kérdésre: kiből lett chartista a 19. század első felének Angliájában? A mozgalomhoz sokféle úton lehetett eljutni. A foglyok közül sokan kézművesek, akik a rájuk nehezedő gazdasági és politikai elnyomás fokozódása miatt csatlakoztak a chartizmushoz. A több éves viszonylagos fellendülés és magas bérek után az 1830-as évek végén hirtelen példátlan hanyatlás következett. A kézművesek többsége a letartóztatáskor nem állt alkalma-11 Századok 80/5
