Századok – 1980

Történeti irodalom - Két forradalom fényei. Adalékok a gyulai munkásmozgalom történetéhez 1918–1919 (Ism.: Romsics Ignác) 869/V

869 TÖRTÉNETI IRODALOM szociáldemokrata pártvezetést és a nemzetiségi munkásmozgalmakat a tagozatok, az önálló nemzetiségi munkáspártok szervezése ügyében eleve elválasztja. A .forradalmi munkásmozgalom a topolyai járásban" iratgyűjteményró'l befejezésül megemlítjük, érdemes hangsúlyozni a különböző' gyűjteményekből (karlócai Vajdasági Levéltár, újvidéki Szocialista Forradalom Múzeuma, szabadkai Történelmi Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, szegedi Csongrád megyei Levéltár) való források bőségét, sokrétűségét. Hasonló figyelmet érdemel a két kötet szakszerű név- és helynévmutatója, melyekből az összefüggésekre figyelmeztető utalók elmaradását hiányoljuk. Mindent egybevetve a Brindza Károly szerkesztésében megjelent két kötetes regionális fonásgyűjtemény nemcsak a vajdasági, az egész magyar történeti és munkásmozgalomtörténeti forráskutatás maradandó eredménye. Kemény G. Gábor KÉT FORRADALOM FÉNYEI Adalékok a gyulai munkásmozgalom történetéhez 1918-1919. Szerk. dr. Szabó Ferenc. Gyula, 1979. városi tanács A Békés megyei Levéltár évek óta az egyik legtevékenyebb vidéki kutatási és tudományszervezői központ. Az irányításával vagy részvételével elkészült forráskiadványok és tanulmánygyűjtemények közül hadd emlékeztessünk csak egyre, A Tanácsköztársaság Békés megyében címmel 1969-ben megjelent tanulmánygyűjteményre (szintén Szabó Ferenc levéltárigazgató szerkesztette), amely közvetlen előzménye a Békés megyei, helyesebben gyulai kutatók eme legújabb vállalkozásának. Az 1969-es kötet, amely a legjobb akkori „évfordulós" kiadványok közé tartozik, igényes, tárgyszerű és országos figyelemre érdemes tanulmányok sorát tartalmazza a két forradalom Békés megyei történetéről, s az ezzel összefüggő kérdésekről. Az átfogó, tehát az egész megyét vizsgáló írások mellett helyet kapott a kötetben egy-egy Battonya, Mezőberény és Vésztő forradalmak alatti történetét bemutató dolgozat is. Gyula város vezetői és helytörténészei nyilvánvalóan ezt a munkát kívánták folytatni, amikor lakóhelyük 1918-1919. évi történetének feltárására és közzétételére vállalkoztak. A kötet öt dolgozatot tartalmaz. Hunya Sándor tanár a két forradalom gyulai történetét szintetizáló jelleggel mutatja be. Marik Dénes jogász a forradalmi események négy kiemelkedő helyi vezetőjének (Dr. Berényi Armin, Luda Mátyás, dr. Martos József, Martos Manó) életrajzát írta meg. Kemény László nyugdíjas Griinfeld Jakab intéző bizottsági taggal kapcsolatos emlékeit elevenítette fel. Csoór István író a románok által kivégzett négy gyulai mártír (Beleznai Sándor, Dundler Károly, Grünfeld Jakab, Olá Tivadar) életútjának és halálának körülményeiről közöl dokumentum-novella jellegű írást, s végül ugyanő a szerzője a ma már Gyulához tartozó Gyulavári nevű falu 1918-1921. évi „krónikájának". Az előszóban Marsi Gyula, az MSZMP Gyulai Városi Bizottságának első titkára tájékoztatja az olvasót a kötet céljáról, amely - mint a helytörténeti kiadványoké általában - kettős: részben ismeretterjesztő és hagyományápoló, részben tudományos. Azt mondhatjuk, hogy az első célnak (és kívánalomnak) a kötet egésze, s ezen belül az egyes tanulmányok maradéktalanul megfelelnek. A kor legfontosabb helyi eseményei és ezek országos összefüggései szinte hiánytalanul megtalálhatók a könyv lapjain. Valamennyi szerző stílusa egyszerű, világos, s így közérthető. Kemény László és Csoór István írásai kifejezetten hangulatosak és olvasmányosak is, noha utóbbi olykor-olykor mintha túl nagy feneket kerítene mondanivalójának. Gyula város történelemtanárai, honismereti szakköreinek tagjai, s az egyszerű érdeklődők tehát egyaránt haszonnal és élvezettel forgathatják. Nem ilyen pozitív a kép a tudományossás szempontjából. Ilyen igénnyel elsősorban Hunya "Sándor tanulmánya lép fel, s az írás nagy általánosságban alkalmas is arra, hogy az országos összegzések készítői támaszkodjanak rá. Munkájának az a része figyelemre méltó, amelyben a Nemzeti Tanács és az Ideiglenes Néptanács, valamint a Munkástanács és a Direktórium tevékenységét, iU. általában a forradalmi balratolódás folyamatát mutatja be. Néhány megállapítása azonban vitatható. Szokatlannak találtuk, hogy a századeleji gyulai foglalkozás-szerkezeti viszonyok bemutatásakor a 10 kat. holdon aluli birtokos parasztokat és a segéd nélkül dolgozó kisiparosokat Hunya proletároknak tekinti és azok közé számítja. (11.1.) Megítélésünk szerint az 1910-es statisztikában napszámosként kimutatott 5 kat. h. alatti törpebirtokosok és a tulajdonképpeni föld nélküli agrárproletárok összemosása is félrevezető, az 5-10 kat. holdas kisparasztoknak és az önálló iparosoknak proletárrá minősítése pedig nyilvánvalóan hiba, tévedés. Úgy tűnik, hogy az 1918-as tömeghangulat bemutatásakor a szerző abba 10 Századok 80/5