Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
VITA 857 feláldozásával. Ez rányomta a bélyeget valamennyi kis állam magatartására. A németellenes törekvések háttérbe szorultak, illetve óvatosabb formát öltöttek. A tévesen értelmezett nemzeti érdekek védelme a korábbinál is nagyobb súlyt kapott egy-egy állam politikájában. Minden állam csak saját biztonságára törekedett, nem törődve azzal, hogy ezt más állam esetleg szövetségese rovására érheti csak el. Bled négy résztvevője közül három: Jugoszlávia, Románia és Magyarország a nyár folyamán a „wait and see" álláspontra helyezkedett. Vagyis az európai helyzet alakulásától függően kívántak dönteni a Csehszlovákia elleni háborúban való részvételről. (Arról, hogy nyújtanak-e segítséget a Köztársaságnak, illetve — Magyarország esetében - hogy a németek oldalán beavatkoznak-e a háborúba.) Mindhárom állam Bledet e külpolitikai törekvésük szolgálatába kívánta állítani. Jugoszlávia és Románia a Magyarországgal kötendő megnemtámadási szerződéssel biztosítani kívánata a trianoni határokat. Magyarország meg kívánta szerezni a fenti két állam semlegességét egy Csehszlovákia elleni háborúhoz. Csehszlovákia volt az egyetlen állam - Bled négy résztvevője közül -, amely egyértelműen németellenes elképzeléseket fűzött a tervezett megállapodáshoz. Amíg a többiek számára a Németországgal való megbékélést hirdető politikájához való igazodás bizonyos lehetőséget, bizonyos reményt nyújtott arra, hogy saját integritását védje, illetve Magyarország esetében, hogy a régi integritását részben visszaállítsa, Csehszlovákiának ilyen lehetősége nem volt, hiszen mind a nyugati hatalmak, mind pedig a kisantantbeli szövetségesei éppen az ő integritásának a rovására kívánták Hitlert „megbékíteni". összegezve a kérdést: a bledi ideiglenes megállapodásban kifejezésre jutottak egyrészt a németellenes, illetve a háborúellenes törekvések, mind az események hátterében álló nyugati hatalmak, mind pedig az abban részt vevő valamennyi kis állam részéről, másrészt, a minden eshetőségre való felkészülés tendenciái és harmadrészt a német politikához való igazodás. A dunai államok viszonyainak normalizálására tett utolsó kísérlet kudarccal végződött. Közvetlen oka a magyar politika volt. Ha azonban a mélyebb összefüggéseket vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy e kudarc oka: Németország dunai gazdasági és politikai pozíciói, valamint a nyugati hatalmak ingadozó, bizonytalan - Németországgal szemben engedékeny — politikája. A kettő együtt csak ezt eredményezhette. A bledi események ismét bebizonyították, hogy a brit politika milyen determináló volt a közép- és délkeleteurópai államok magatartására, 1938 tavaszán mozgásba hozta valamennyiüket, méghozzá Németország és Olaszország ellen. Az 1938 nyári és őszi politikája viszont leszerelte s megbénította az erre irányuló cselekedeteiket, s a tengelyhez való alkalmazkodásra késztette őket. Fenti összefoglalómban rögzített — Bleddel kapcsolatos — álláspontom régi. Legújabbkori történetírásunk e téren kialakított felfogásával többé-kevésbé egyidős, hiszen magam is 1965-ben és 1968-ban megjelent könyvemben hozzájárultam ezek feltárásához. Az 1968-as monográfiámban írt és az 1977-es tanulmányomban közölt álláspontom megegyezik. (Nem akaratlanul, hanem akarva keltettem azt a benyomást 1974-ben, hogy mostani fejtegetéseim megfelelnek az 1968-as álláspontomnak.) Ezt Pritz kétségbe vonja: „A két szöveg egybevetése ... arra vall - ira -, hogy e téren Ádám Magda megváltoztatta álláspontját."46 A következő „szembeállításokról" van szó: „Az 1968-as könyvében — 4 'Pritz Pál: Válasz ... 994.1.
