Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
858 VITA úja Pritz — a következőket olvashatjuk: »a fegyverkezési egyenjogúságról és a megnemtámadási kérdésről teljes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant mindhárom állama között. Megegyezés történt a kisebbségi kérdésben is gentlement's agreement formában — Jugoszlávia, Románia és Magyarország között — amelyeket augusztus 23-án a kisantant részéről Stojadinovic, Magyarország részéről Bakách-Bessenyei György parafálták. Az egész megállapodás-komplexum véglegesítése azonban — mivel a csehszlovák kisebbségi nyilatkozat függőben maradt — nem történt meg. Románia és Jugoszlávia a parafált egyezményt csak Csehszlovákiával együtt voltak hajlandóak aláírni! « (Kiemelés - P. P.) Most viszont Ádám Magda így ír: »Ideiglenes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant két állama: Jugoszlávia és Románia között valamennyi, vagyis mindhárom kérdésben. Csehszlovákiával miután a harmadik pontban, a kisebbségi kérdésben nem tudtak megegyezni, nem jött létre még ideiglenes megállapodás sem«. (Az első két kérdésben történt megjegyzés a harmadik pontnak a függvénye volt), (Kiemelés - P. P.f'*1 Teljesen le kell egyszerűsíteni és formulázni a szituációt, hogy világos legyen és kitűnjön, hogy mindkét esetben ugyanazt állítom. Mi történt voltaképpen? Magyarország három kérdésről: a fegyverkezési egyenjogúságról, a megnemtámadási kérdésről, és a kisebbségi kérdésről tárgyalt három állammal. Magyarország tehát kilenc kérdésről tárgyalt. (Függetlenül attól, hogy a megállapodásokat több állam nevében hányan írták alá.) Ebből két állammal (Jugoszláviával és Romániával) mindhárom kérdésben megállapodott. Csehszlovákiával két kérdésben (fegyverkezési egyenjogúság és megnemtámadás) szintén megállapodott. Megállapodás jött létre tehát összesen 8 kérdésben. Nem jött létre még ideiglenes megállapodás sem Csehszlovákiával a kisebbségi kérdésben. Az a tény, hogy Magyarország egy kérdésben még ideiglenes megállapodást sem kötött, maga után vonta, hogy Csehszlovákiával a másik kettő sem lépett életbe. Mindez — a három állam közti megállapodás folytán — kihatott a másik két állammal kötött megállapodásra is. Tehát végső soron: egy megállapodás sem jött létre. Ezt írtam 1968-ban és 1974-ben. Az ugyanis, miszerint két kérdésben „teljes megállapodás jött létre Magyarország és a kisantant között" ebben az értelemben ugyanazt jelenti, mint hogy „Csehszlovákiával miután a harmadik pontban .. . nem tudtak megegyezni, nem jött létre még ideiglenes megállapodás sem." Az álláspontomat — mint látható - nem változtattam meg (csupán a megfogalmazást). Pritz tanulmányában Bleddel kapcsolatban a következő mondat szerepel: Magyarország „a kisantanttal mint egésszel ideiglenes megegyezést kötött... "*8 Ez a megállapítás nyilvánvalóan tévedés! És erre felhívtam a szerző figyelmét. Pritz tévedésének okát maga is elismeri: „Erre a megállapításra a megegyezésről kiadott kommüniké alapján jutottam"4 9 — íija. A „bledi egyezmény" néven a történetírásban bevonult fogalom kissé megtévesztő. Ez tulajdonképpen egy tárgyalás-sorozatot jelent, amely 1937 tavaszán kezdődött Sinaiaban, folytatódott 1937 őszén Genfben, majd 1938 tavaszán ismét Sinaiában. Ezek csak főbb állomásai voltak. Az egyezményhez kapcsolódó részleges tárgyalások az érintett államok fővárosaiban is folytak, főleg a követek és a külügyminiszterek között. A tárgyaló felek szövegtervezeteket adtak át egymásnak, azokon vita 47 Uo. 995.1. 4 "Uo. 4 9 Pritz Pál: A kiéli találkozó 658.1.