Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
856 VITA Miután Pritz válaszában változatlanul azt állítja, hogy csorbítom Bled németellenességét,45 kénytelen vagyok a vita könnyebb áttekinthetősége érdekében röviden összefoglalni ezzel kapcsolatos álláspontomat. Minden munkámban - így az 1977-es tanulmányomban is — első helyen emeltem ki a Bledhez fűződő németellenes elgondolásokat, amelyek különböző szinten, de megtalálhatók voltak mind a négy dunai államnál, Csehszlovákiánál, Romániánál, Jugoszláviánál és Magyarországnál, mind pedig az események hátterében álló nyugati hatalmaknál, Angliánál és Franciaországnál. Bemutattam Anglia és Franciaország Anschluss utáni aktivitását Közép- és Délkelet-Európában, azt a diplomáciai mozgást, amelynek célja az ottani kis államok között feszülő — Németország és Olaszország kezére játszó — ellentétek felszámolása, illetve enyhítése, a győztesek kibékítése a legyőzöttekkel, vagyis a balkáni antant tagjait Bulgáriával és a Kisantantot Magyarországgal. A nyugati hatalmak eme politikája komoly támogatást jelentett a német veszélyt felismerő - de cselekedni nem merő, lényegében magára maradt reálisan gondolkodó — kormányköröknek, integritásuk biztosítását célzó Németországtól független, sőt azzal szemben álló külpolitikai út kereséséhez. Ha korábban a status quot védő közép- és délkelet-európai kisállamok abból indultak ki, hogy a nyugati hatalmaktól nemigen várhatják érdekeik megvédését, és azért a „Szovjetunió vagy Németország" alternatíva előtt állva az utóbbit választották, akkor most ismét reménykedni kezdtek, hogy van más lehetőség, vagyis folytatni a nyugati orientációt. A revíziós táborhoz tartozó államok -nem alaptalanul — számolni kezdtek azzal, hogy Anglia aktív beavatkozása más irányt szab a közép- és délkelet-európai fejleményeknek, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, annál is inkább, mert úgy tűnt, hogy a brit politika rájuk is kíván támaszkodni, gazdaságilag és politikailag támogatva őket. A nyugati hatalmak fenti politikája szerepet játszott abban, hogy a közép- és délkelet-európai államok tárgyalni kezdtek, illetve felújították a félbeszakadt megbeszéléseket. A Balkáni Antant és Bulgária 1938 júniusában meg is egyezett, aláírta az ún. Szaloniki egyezményt. A kisantant és Magyarország közötti megegyezésre nem került sor. Ami 1938 augusztusában Bledben megvalósult, az már távol volt attól, amit 1938 tavaszán terveztek. Látszólag ugyan csak formai az eltérés: nem négy, hanem három állam egyezett meg (ideiglenesen is, de a negyediknek is adva volt a lehetőség az egyezményhez való csatlakozásra). Ez a formai eltérés azonban mélyreható minőségi változásokat takart. A bledi megállapodás már tükrözte ezeket a változásokat, amelyek a nyár folyamán végbementek a nyugati hatalmak Csehszlovákiával kapcsolatos politikájában. A tavasszal képviselt - határozottan németellenes - álláspont fokozatosan átadta helyét a Németországgal való megbékélés politikájának, ami egyenlő volt Csehszlovákia integritásának 43 ,,A magyar diplomácia hosszas erőfeszítések után - (Blendben Â. M.) végül is szét tudta robbantani a kisantantot." Pritz Pál: Kiéli találkozó 658.1. Látni kell azt, hogy a kisantant szerepe a nemzetközi politikában a harmincas években lényegesen megváltozott. Politikája a versailles-i béke védelmére, amely a húszas években nem volt azonos az európai béke védelmével - Hitler hatalomra jutása után - lényegében azzá lett, Versailles igazságtalan jellege ugyan nem változott meg, csak más aspektusba került. Védelme harcot jelentett Hitler háborús tervei ellen. 4 4 Bled „sem végeredményben, sem semmiképpen sem segítette, hanem ellenkezőleg: Bled keresztezte Hitler terveit. Bled igazi jelentőségét éppen ebben kell látnunk". Pritz Pál: Kiéli találkozó ... 659.1. 74. jegyzet, (kiemelés Á. M.) 4 5 „ . . . könyvében Ádám Magda csorbította az egyezmény németellenes élét". Pritz Pál: Válasz . . . 996.1.
