Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
844 JF.MNITZ JÁNOS tékben befolyásolják a belső frontokat is. A köztársaságiak guadalajarai győzelme után még remélt. Azt kémlelte, hogy vajon a francia reakció és az angol konzervatív körök egy része, ha közelebbről megismeri a spanyolországi ellenforradalom és az olasz—német intervenció tényeit, szintén szembefordul-e Francóval.70 E lehetőség felvetésénél Rónait nyilván a remény is vezette, hiszen egyike volt azoknak, akik rámutattak arra, hogy milyen jelentős tényező London a spanyol köztársaság sorsának eldőltében. Anglia politikája különben is mindig közelről érintette Rónait, minthogy Európa és az európai munkásmozgalom fejlődése szempontjából általában igen fontosnak tartotta, mi történik Nagy-Britanniában. Alighanem 1919-től már úgy vélte, hogy Anglia lett a szociáldemokrata mozgalom talán legfontosabb frontszakasza. Míg azonban az 1920-as évek elején, majd 1924-ben is abban reménykedett, hogy a Labour Party új utakra vezetheti az országot — 1937-ben ilyen vérmes reményeket nem táplálhatott. Nagyobb elemző cikkben a gazdasági tényeket vallatta, s szembeállította az angol és a német gazdasági és politikai rendszert. A felszínen ugyanis mit olvashattak az emberek Magyarországon? Angliával kapcsolatban a gazdasági válságról hallhattak, míg Németországról a lapok a tervekről, a munkanélküliség megszüntetéséről, a nagy monopóliumok megrendszabályozásáról, a termelés emelkedéséről, a ,,nemzeti szocialista" szocializmusról írtak. E tényekkel számolva, Rónai rávilágított, hogy a német tervgazdálkodás mennyire csalóka, vezérlő eszméje a hadigazdálkodás, amely az I. világháború éveire emlékeztet, hogy a nagy monopóliumoknak és tőkéseiknek biztosították a busás profitot, sokszor a bérek erőszakos alacsony szinten tartásával — vagyis a gazdasági rendnek semmi köze a szocializmushoz. Másfelől megemlítette, hogy az angol gazdaság is kijutott a gazdasági mélypontról, bár kevésbé irányított, mint a német, de az állami beavatkozás itt is fokozódik. Megemlékezett az új jelenségekről (sterlingblokk kiépítése, mezőgazdaság védelme, Keynes-féle gazdaságpolitika).7 1 Rónai körképéből természetesen nem hiányozhatott az a momentum, hogy miként alakultak az angol munkásság életviszonyai. A válasz e vonatkozásban már korántsem volt oly megnyugtató. Szólt a munkanélküliségről, s bár megjegyezte, hogy ennek mérete újabban csökkent, utalt arra is, hogy néhány iparág krónikus válsága (szén- és textilipar) súlyos helyzetet teremtett, s néhol valóságos ínséges területek (Dél-Wales és Lancashire) keletkeztek. Mindehhez Rónai hozzáfűzte: a gazdaság racionalizálása a kapitalista viszonyok alapján „lehetetlen", a vállalkozók ugyanúgy szembeszállnak a mélyreható racionalizálással, míg a földtulajdonosok „feudális előjogaikhoz" ragaszkodnak. Mindezek alapján nyilvánvaló: „a munkásosztály erőteljes előretörése nélkül az ínséges vidékek problémája nem oldható meg".72 10 Vándor Zoltán: Nemzetközi frontok Spanyolországban. Szocializmus, 1937. január 27. 1. 71 Keynesről cs gazdaságpolitikájáról így írt: ,.Keynes az angol közgazdaság helyzetében nem lát aggodalomra okot. Szerinte ki kell tartani az alacsony kamatláb politikája mellett és elősegíteni a termelés növekedését. Ma állami befektetésekre ugyanügy nincs szükség, de elő kell készíteni a befektetési terveket, úgyhogy a konjunktúra megváltozása felkészülten találja az angol közgazdaságot. Ez a liberális közgazdász voltaképpen nem tudja elképzelni a modern kapitalizmust tervgazdálkodási elképzelések nélkül. Keynes kétségtelenül egy-két lépéssel előbb van, mint a mai angol közgazdaság. De az elméletének gyökere a jelenlegi angol közgazdaság talajába nyúlik." (Vándor Zoltán: Angol gazdasági valóság - német gazdasági „csoda". Szocializmus, 1937. február-március. 70. 1.) 7M. cikk, 72.1.
