Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 839 különbségekre is: „Míg Spanyolországban a nagybirtokok felosztásával függ össze a paraszti szocializmus hatalmas megnövekedése, addig Franciaországban, ahol a nagybirtokkal nagyban és egészben le- és felszámolt a nagy forradalom, nem az agrárreform az, ami a parasztságot a szocializmus közelébe sodorja. A francia paraszt a szocialista párttól váija vevőit, a városi rétegek fogyasztóképességének megnövelését, a kartellek árdrágításai ellen való elszánt harcot, tervgazdasági módszerek segítségével a mezőgazdasági termékek árának stabilizálását. Szóval, a népfront agrárprogramjának megvalósítását."5 6 Rónai szemét nem kerülték el a baljós jelek sem, az, hogy a francia nagytőke szembefordult a Népfront gazdasági programjával, s felvonultatta az akkor még történeti relikviának tekintett Pétain marsallt, s az sem, hogy a radikális párt véleménye sem volt teljesen egységes e kérdésekben. Legalább ennyire foglalkoztatta Rónait a Népfront sorsának külpolitikai vetülete, az, hogy Londonban és Párizsban egyaránt számosan voltak olyanok, akik a fasizmussal való békés kiegyezés útját keresték. Rónai abban bízott, hogy „a látszatnépszövetségi politika ellen" fellázad az angol munkáspárt és a francia szocialista párt, s ennek nyomán a különféle erők elérik, hogy a fasiszta hatalmak fegyveres erőre támaszkodó „Pax Romana" rendszere helyébe „a nemzetközi igazságosságnak, új világ új rendjének lelkéből lelkedzett világbékét" állítsák. A remények — mint ismeretes — évről évre gyengültek, s új meg új vereségekkel kellett szembenézni, miközben azért ezekben az esztendőkben még méltán, a tényekre és erőfeszítésekre, az új harcokra való tekintettel a bizodalom sem halt ki teljesen. Rónai ez évben a Szocializmusban különösen sok cikket írt. Ezekben foglalkozott mind a fény-, mind az árnyékjelenségekkel; egyfelől a fasizmus előretörésével és a nemzetközi bizonytalanság fokozódásával, másfelől a népfrontkísérletek sorsával, s ami az ő szívéhez különösen közel állt, a szocialista pártok megerősödésével. így az árnyékjelenségek közül cikket írt a locarnói rendszer széteséséről, ehelyütt is megjelölvén a francia imperializmus felelősségét a német kapcsolatok megrontásáért, a német demokrácia és a munkásmozgalom lehetetlenné tételében, — de az adott 1936-os viszonyok között már Rónai jól látta, hogy a keleti locarnói rendszer visszautasítása után a nyugati is felborult, mégpedig az agresszív német revansvágy, imperializmus miatt.5 7 1936 folyamán többször foglalkozott a szocialista munkatervekkel, a tervgazdálkodási elképzelésekkel, miközben jelezte, hogy ezeknek „leglényegesebb" gondolata a részleges szocializálás. Elsősorban a nagybankokat, bányákat, a nehézipari vállalatokat kell szocializálni. Az új szociáldemokrata munkatervekkel kapcsolatban Rónai több érdekes gondolatot, történeti párhuzamot is megvilágított. Megállapította, hogy „a közép-európai forradalmakban a munkásság politikai győzelme nem volt korlátlan. A szocialista pártok nem gondoltak a szocializálás teljes megvalósítására" s itt hivatkozott a német, az osztrák és az októberi magyar forradalomra, amikor „csak a szocializálásra érett termelési ágak nacionalizálását" hirdették meg, s mint hozzátette; „a nagyszámú tervekből vagy egyáltalán semmit, vagy csak igen jelentéktelen részt valósítottak meg".58 56 I. m. 233.1. 51 Vándor Zoltán: Európa Locarno romjain. Szocializmus, 1936. április. 162-165. 1. " Vándor Zoltán: Munkaterv, fasizmus, demokrácia, Szocializmus, 1936. február. 49. 1. Rónai e kérdés beható osztrák és magyar konkrét elemzésére nem vállalkozott, s ez vonatkozik mind az „érettség", mind a szocionalizálás és nacionalizálás fogalmának tisztázására. A különböző' országokban 8*
