Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
838 JF.MNITZ JÁNOS A két szemben álló tábor belső osztály- és politikai tagozódásán, illetve várható sikerén túl Rónai más kérdéseket is felvetett. így azt, hogy milyen rendszert vezet be a Népfront, ha felülkerekedik: ,.a forradalom győzelme esetén majdnem kétségtelen, hogy a felfegyverzett nép diadala a fegyverrel támadó ellenforradalmon, balfelé tolódásra vezet, a feudális maradványokkal való gyors és könyörtelen leszámolásra" - de ugyanakkor hozzáfűzte, ez a fejlődés valószínűleg nem hasonlít majd az oroszra, hanem egész sajátosan spanyol lesz.s 2 Rónai ugyanitt még egy nagyon lényeges mozzanatra, sőt a spanyol népfrontos fejlődés egyik legfontosabb belső ellentmondására és problémájára is rávilágított (amire hosszú évtizedeken át újabb magyar nyelvű marxista történetírásunk alig figyelt fel): nevezetesen, hogy a korabeli népfrontos törekvések és a radikális szocialista elképzelések között is súrlódás léphet fel, sőt ez Spanyolországban be is következett — méghozzá nemcsak teoretikai síkon. Rónai, miután sorra bemutatja a baloldali erőket, s megállapítja, hogy a szocialisták és anarchisták után a harmadik legnagyobb munkásmozgalmi erő a kommunistáké, megállapítja: „Míg Prieto (vagyis a szocialista centrum vezetője J. J.) és Gonzales РеЯа (vagyis az anarchoszindikalisták egy csoportosulásának feje - J. J.) francia mintára be akartak lépni a népfront kormányába, már azért is, hogy a kormánynak a fasizmus elleni harcban szükséges kivételes hatalmat megszavazhassák, Caballero (vagyis a szocialista párt legerősebb, baloldali áramlatának vezetője — J. J.) és hívei elutasították ezt a lépést. Caballero a tiszta szocialista kormányt tartotta csak alkalmasnak arra, hogy megvalósíthassa a spanyol munkásság teljes egységét, a szocialisták, kommunisták és anarchoszindikalisták egybeforrasztását."5 3 Ebben az évben Rónai nemcsak a spanyol, hanem a francia népfront megalakulását is értékelte. A francia népfront győzelmét szintén nemzetközi összefüggéseiben látta, s ezt emelte ki leglényegesebbnek. A francia választási győzelemről a Népszava párizsi tudósítójaként így kezdte beszámolóját: „Április utolsó és május első vasárnapján Franciaország népe a horogkereszt és a vesszőnyaláb, a német és az olasz fasizmus ellen vonult föl."s4 Rónai hangsúlyozta: a francia nép nem egyszerűen a francia fasisztáknak, hanem egyenesen a náci veszedelemnek mondott nemet. Nem meglepő, ha a francia népfront sikerénél Rónai elsősorban a szocialista párt megerősödését taglaltas s a magyar szociáldemokrata napilapban. Emellett hosszabban foglalkozott a radikális párt megosztottságával, várható magatartásával, s érdekes megfigyelést tett a parasztságról is, összevetve a spanyol és francia tapasztalatokat, minthogy az 1936-os választási eredményeknél mindkét országban a parasztság fontos szerepet játszott. Rónai az azonos elemek meglátása mellett jó érzékkel mutatott rá a lényeges 5 2 Rónai itt elsó'sorban az értelmiség és a kispolgárság eró'sen eltérő' politikai arculatára hívta fel a figyelmet, de aláhúzta Katalónia és az autonómia-törekvések jelentőségét is. Miként rávilágított arra is, hogy a katolikus és a liberális burzsoázia tábora sem egységes, hanem erősen megosztott, s ezt Zamora és Gil Robles példáján bizonyította. "I.cikk, 38.1. 54 Vándor Zoltán: A horogkereszt és a vesszőnyaláb ellen. Népszava, 1936. május 10. (Idézi „A Népszava szabadságharca. 75. év írásban és képben" c. gyűjteményes kiadvány. Budapest, Népszava é.n. (1947), 231.1. 5 5 Hiszen a baloldal győzelmén belül az erőviszonyok alakulásánál a 800 000 kommunista és 910 000 radikális szavazathoz képest erős többséget kaptak a szocialisták: 1 460 000 szavazatot. Rónai arra is figyelmeztetett, hogy a kivált radikális és szocialista jobbszárny egyaránt elvérzett.
