Századok – 1980

Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V

RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 833 politikai halottkémek téves diagnózisa! Megértük, hogy báró Bánffy, aki temetni akart és hitt bennünket, bukása után segítségünket kereste, mert a nyílt választási rendszer ördöngös masinája, amelyet uralma idején oly mesterien kezelt, bukása után ellene fordult. Vagy, hogy hányszor temette a németek ifjan temperamentumos császára a szocializmust, milyen kitörő örömmel kiáltott fel a rövidnek vélt világháború első napjaiban: Nem ismerek pártokat, csak németeket! S milyen hangtalanul siklott el későbbi kudarcai színteréről . . . Harminc év rövid idő, de harminc év alatt mennyi apály és dagály mosta történelmi partjainkat. Az »antimarxisták« jó része nem is sejti, hogy a marxizmus eredeti értelmében társadalomtudományi szemlélet. De ösztönszerű irtózatuk a marxizmustól így is érthető. Mert ez a históriai szemlélet korunk divatos áramlatai számára memento mori, emlékeztető a halálra. Mert a marxizmus mély értelme a mai társadalmi rend ellentétes természete és a munkásmozgalmak ezekből az ellentétekből táplálkozó, az ellentmondásokból és válságokból új erőt merítő energiája. Az eseményeket marxista módon szemlélni annyit tesz, mint a különböző politikai konjunktúrák véges voltát lemérni. Emlékeztetni a perc haszonélvezőit arra, hogy dáridójuk időtlen időkig nem tart. Brüsszel, 1935. április 25."41 Rónai megszólalt a Népszava Naptárban is. Feltűnő, hogy az évenként megjelenő Naptár, amely rendszerint a párt szellemi elitjének írásait tartalmazta, milyen későn, csak 1936-1938 között közölte Vándor Zoltán cikkeit. Ezek a cikkek tulajdonképpen nagyobb összefoglalókat adtak az elmúlt esztendő nemzetközi politikai életéről. 1935-ről szólva érthető, hogy az olasz—abesszin háborúról szólt, illetőleg ennek nemzetközi összefüggéseiről írt. Idézzük bevezető sorait: „Ezerkilencszázharmincöt uralkodó eseménye az abesszíniai háború. Ha ez a háború nem is Európában kezdődött, az európai hatalmakat olyan közelről érinti, hogy Európában végződhet. Ha sikerül is elszigetelni, kihatásai végzetesek lehetnek."4

2 Miben látta Rónai a veszélyt? Erről ő maga így írt: „A fegyverkező Németország megfélemlíti a francia és az angol közvéleményt. Az olasz fasizmus érzi fontosságát." Anglia Franciaországgal szemben olasz szövetséget keres, Olaszország pedig Anglia támogatására szorul. Olaszországnak a fasizmus hatalomra jutása óta nem volt számottevő külpolitikai sikere, a bérek alacsonyak, a munkanélküliség és az elégedetlenség nő — s ilyen körülmények között szánja el magát Mussolini, az olasz kormány az agresszióra. Rónai cikkében különös gonddal elemzi a krízis diplomáciai hátterét, szól a stresai frontról és széttöredezéséről, a Népszövetségről, Hitler törekvéseiről, s nem feledkezik meg a szovjet relációról sem. Megemlíti, hogy az adott helyzetben (mikor Laval van kormányon) „a hitlerizmus Franciaországgal szemben csöpög a pacifizmustól. De egészen más húrokat penget a szovjettel szemben". Rónai aláhúzza, hogy „a fasizmus hajthatatlan", s mint a megelőző tárgyalások is bizonyítják, nem elégszik meg kisebb területi hódításokkal. Élénk színekkel ecseteli, hogy a veszéllyel szemben a szocialista pártok is megmozdultak, a francia és angol kormánnyal szemben fellép a szocialista pártok körül tömörülő baloldali ellenzék, aktivizálódik a Népszövetség. A Népszövetségről szólva utal 4'Népszava, 1935. május 1. 4 2

Vándor Zoltán: Hogyan jutott el Európa az afrikai háborúig? Ezerkilencszázharmincöt a mérlegen. Népszava Naptár, 1936. 35.1.