Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
826 JF.MNITZ JÁNOS osztrák és magyar béreket, az emelkedő árakat és béreket, végül a bérek kategóriáján belül is utalt a mezőgazdasági munkások hihetetlenül alacsony béreire.2 0 Rónai ebben a cikkében a legkiáltóbb ellentmondások feltüntetése mellett az adópolitikáról is mélyreható elemzést nyújtott. 1924 februárjában a Világosság hasábjain a stabilizáció nemzeközi és politikai összefüggéseit elemezve abban bízott, hogy a MacDonald kormány Angliában, illetőleg Herriot és a baloldali szövetség kabinetalakítása Franciaországban a két európai nyugati nagyhatalom „balrafordulását" eredményezi, s ez visszahat Közép-Európa sorsára. Persze nem automatikusan, de a lehetőségek adottak. Rónai erről így írt: „A demokratikus erők számára kétségtelenül kedvező szél fúj Magyarország felé. Most minden azon múlik, hogy jól tudnak-e bánni a magyar reakció ellenségeinek hajóin a vitorlákkal. Hátramaradt országokban, mint Magyarországon, a tömegek és vezetők rendszerint messianisztikus hittel rendszerint kívülről várják azt a megváltót, akit egyszer Wilsonnak, majd Leninnek, most MacDonaldnak hívnak. A messiás azonban abban hasonlít az Úristenhez, hogy csak akkor segít, ha az ember magán is segít. Kedvező külpolitikai áramlatok csak akkor használnak, ha vannak erős belső áramlatok, amelyek azokat fel tudják használni."21 Rónai - mint ismeretes - kritikus és elégedetlen volt a hazai szociáldemokrata pártvezetőséggel, s az új lehetőségek közepette többet követelt, hiszen a tét is nagy volt -az ellenforradalmi rendszertől való megszabadulás. Ennek egyik lehetőségét abban látta, hogy a magyar párt meghirdeti az októberi politikát, a demokratikus köztársaság jelszavát, amnesztiát, földreformot és a háziurakkal, lakbéruzsorával szemben lakóvédelmet követel. Mindezt olyan minimális programnak tekintette, aminek nyílt meghirdetése nemcsak hogy különösebb vészt nem hozhat a pártra, hanem ami sine qua non feltétele mind tömegbefolyása növelésének, mind erkölcsi tartásának. Külön szemére vetette a magyar pártvezetőknek, hogy a szociálpolitikai követelések jó részéről lemondtak, vagy legalábbis e harcot nem vívják kellő eréllyel. Ilyen összefüggésben követelte meg tőlük azt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fórumain is marasztalják el a magyar kormányzat antiszociális ténykedését. A külföldi, népszövetségi kölcsön ügyével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kölcsönt is meg kell tagadni, mivel jelenleg nem pénzügyi, hanem morális támogatásra van szükség ahhoz, hogy a magyar nép megszabaduljon kormányzóitól. Ezekre a gondolatokra tért vissza később az angol Független Munkáspárt hetilapjának, a New Leadernek hasábjain is. A Brailsford szerkesztette lap többször adott hírt Magyarországról, s mindig erőteljesen elmarasztalta a Horthy-kormányzatot, s az angol munkásokat az üldözött magyar mozgalom megsegítésére szólította. Ilyen értelemben szólalt meg a lapban Brailsford, G. B. Shaw, Otto Bauer mellett Rónai Zoltán is, éppen azokban a hetekben, amikor Garami Ernő és Peidl Gyula Londonba érkezett. A magyar vezetők érkezését a lap szerkesztőségi cikke már azzal,.köszöntötte", hogy az új munkáspárti angol kormánynak pressziót kell gyakorolnia a magyar kormányra a szabadságjogok biztosítása érdekében.2 2 20 Rónai Zoltán: Ungarn vor der Sanierung. Arbeit und Wirtschaft, 1924. április 15. 315-320. Itt jelezzük, az osztrák szakszervezetek e közlönyében Rónai rendszeresen írt, gondozta a szociálpolitikai rovatot, aminek feldolgozása megint további feladat. 11 Rónai Zoltán: MacDonaldtól Horthyig. Világosság, 1924. február. 3 2 Labour and Hungary (szerkesztó'ségi cikk) The New Leader, 1924. február 15.
