Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 825 szenvedélyesen foglalkoztatta. Politikai, tudományos és gyakorlati problémaként az, hogy miként lehet megvalósítani a szocializálást úgy, hogy az ne jáijon együtt a termelés visszaesésével. Nyilvánvalóan válaszolni akart a polgári közvélemény kihívására is, hiszen a polgári szakírók ennek lehetetlenségét hangsúlyozták. Rónai pozitív választ szeretett volna adni, de ugyanakkor szembe kellett néznie a szocializálás nehézségeivel, kudarcaival. Érintette a nyersanyag, a technikai előfeltételek kérdését, de sok mást is, így a „szellemi munka" részvételét, a vegyes vagy teljes szocializálás problémáját, a bürokratizmus jelenségét, ami mind kihat a szocializálás sikerére, még akkor is, ha a proletariátus politikai hatalma adott. Rónai érintette a szocializálásnál a személyi vagy kollektív vezetés problémáját, s a bürokrácia jelenlétét nem zárta ki a szocializálás megvalósulása után sem — ami szintén mutatta realitásérzékét. Végeredményben nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a munkásság már korábban milyen tudásszintet ért el, s így — mint ő írta — „nemcsak holt, hanem élő, eleven tudással" tudja a szocializálás kereteit megtölteni.18 Egy másik cikkében a burzsoázia gazdasági kihívását" elemezte. Vitatkozott azokkal a kommunista irodalomban elterjedő állításokkal, amelyek a tőkés termelési rend általános csődjéről írtak. Rónai úgy vélekedett, hogy ez csak részlegesen igaz. A háború szörnyű csapást mért a tőkés gazdaságra, a megtorpanás sok helyen jellemző is, de nem mindenütt, s a meggondolatlan forradalmi akciókísérletek nemegyszer szintén hozzájárultak a tőkés rend stabilizálódásához. E cikkben a gazdasági jelenségeket vizsgálva konkrét elemzéseket sürgetett a sablonszerű leegyszerűsítések helyett. És erre az elemzésre a cikkben ő maga is kísérletet tett.19 Rónai Zoltán - és Horthy-Magyarország szanálása (1924) Rónai különböző országok orgánumaiba írt ekkoriban, s e kérdést más és más oldalról közelítette meg. Az írásoknak mégis volt egy közös gondolata, nevezetesen, hogy nem szabad gazdasági kölcsönt nyújtani Horthynak, főként szigorú feltételek nélkül nem, mert különben ez az ellenforradalmi rendszer megszilárdulását eredményezheti. Rónai is foglalkozott azzal a problémával, hogy miért is szorul Horthy-Magyarország külföldi kölcsönre. E kérdésről nagyon szakszerű választ adott az osztrák szakszervezetek és munkástanácsok kéthetente megjelenő folyóiratában, az Arbeit und Wirtschaftban. Itt feltette a kérdést, miért is rosszabb a magyar gazdasági helyzet az osztráknál, a deficit miért nagyobb, méghozzá tizenkétszeresen is? A gabonatermés ezt ugyanúgy nem indokolja, mint a széntermelés, a textil-, villamossági, cukor- és cipőipar gyors fellendülése. A feleletet az ország politikai és társadalmi rendszerében, illetőleg az uralkodó osztályok gazdaságpolitikájában jelöli meg, abban a „csendőrpolitikában, amely a béreket alacsonyan tartja" — de ennek ellenére sem tudja még a régi reakciós társadalmi szerkezetet sem változatlan szinten szanálni. Utal arra, hogy az eladósodott nagybirtokosok miként siettek hiteleiket értéktelen pénzben „visszafizetni", hogy a földadók alig emelkedtek, a városi lakosságot aránytalanul megterhelték a fogyasztási adókkal, és a szanálás címén még a kis szociális intézkedéseket is sorra felszámolták. Összevetette az 1 'RónaiZoltán: A szocializálás kérdéseihez. Világosság, 1921. február 9. 19 Rónai Zoltán: Megbukott-e a tőkés termelési rend? Világosság, 1921. április 13.
