Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 819 forradalom, hogy a forradalmárok közönséges bűnözők, s így a fizikai megsemmisítésen tűi - történelmi szerepüket meghamisítva - erkölcsileg is le akart számolni velük. Rónai visszautal többek között az 1848-as magyar forradalom, majd a Párizsi Kommün s a Bajor Tanácsköztársaság utáni perek hasonló módszereire. A forradalmárok morális tisztaságát védve utal vezetőik önzetlenségére, de megjegyzi; nem ez a leglényegesebb tényező az államhatalom jellegének megítélésénél. Hangsúlyozza, hogy a Magyar Tanácsköztársaság a szocializmusnak próbált utat törni, amit - mint megállapítja — kerülő úton az ellenforradalmi bíróság is elismer, mikor a Károlyi-kormány minisztereit polgári, a népbiztosokat viszont közönséges büntető bíróság elé utalja. Mint Rónai írja: „A kétféle mérték magyarázata egyszerű. Az első forradalom politikai, a második forradalom szociális jellegű volt. A szocializmus el nem ismerése, a szociális forradalom diszkreditálása: ez a népbiztosok közönséges bűntettesekké való lefokozásának célja . . . Ezért kötelessége a nemzetközi munkásmozgalomnak minden erejével küzdeni a reakció Magyarországa ellen, amely a bűnperek mocsarába akarja fojtani a szociális forradalomnak Magyarországon egyelőre elbukott ügyét."2 E cikknek még egy mozzanatára felhívnánk a figyelmet, amely segít megérteni, hogy miként értékelte Rónai a közelmúlt magyar forradalmi folyamatának eseményeit, aminek oly fontos szerepe volt a forradalmi emigráció újjárendeződésénél is. Rónai alapjában a Károlyi-kormány kínálta lehetőségekhez szeretett volna visszatérni, a fokozatos haladást tekintette 1918 végén, 1919 tavaszán is az optimálisnak, de a proletárforradalom győzelme után már egyszerűen lehetetlennek tartotta a félreállást — ahogyan ezt a Kunfiról tíz évvel későbben írt rövid életrajzában is megállapította.3 Valósággal a marxi példa kísért, aki szintén a Párizsi Kommün védelmére sietett, jóllehet meg volt győződve a proletárforradalom elsietett korai voltáról, vagy ahogyan később Lenin Plehanovnak szemére vetette, hogy ugyanezt megtagadta az 1905-ös orosz forradalom idején. Rónai, barátjával, Kunfi Zsigmonddal együtt a passzivitást elképzelhetetlennek tartotta. De nem hallgathatott akkor sem, amikor az ellenforradalom a Tanácsköztársaság történeti hitelét próbálta aláásni az előbb említett módon. A Tanácsköztársaság volt igazságügyi népbiztosa tollat ragadott a per hamisításainak, illegitim lefolytatásának, ellentmondásainak kimutatására.4 Rónai tollhegyre tűzte az ellenforradalmi rendszer első olyan „történetírói" kísérleteit is, amikor különféle tanulmánygyűjtemények kiadásával kívánták ugyanazt a célt elérni, mint a perekkel: a forradalom, de mindenekelőtt a Tanácsköztársaság diszkreditálását.5 Rónai egyfelől ezekkel az ellenforradalmi-jobboldali színvonalas, vagy színvonalon aluli beállításokkal, megemlékezésekkel, feldolgozásokkal küzdött a toll fegyverével, de másfelől vitatkozott a kommunistákkal is. Ez a vita szintén többoldalú volt, érintette a nemzetközi munkásmozgalom egységét, a kommunisták gyakorlati módszereit, de foglalkozott a magyar munkásmozgalom közvetlen múltjával, a két forradalommal, s a Magyar Tanácsköztársasággal is. A Tanács-3 Rónai Zoltán: Bűnügy vagy forradalom? Világosság, 1920. június 1. 3 Die Neugestaltung der Welt. Ausgewählte Aufsätze von Sigmund Kunfi Heraugegeben und eingeleitet von Julius Braunthal. Wien, 1930. 9. 1. * Rónai Zoltán: Az ellenforradalom vádirata. Világosság, 1920. jún. 29. 'Rónai Zoltán: Az ellenforradalom „hiteles" történetírása. Világosság, 1920. július 6.
