Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 809 századi kategória és értelmiségi foglalkozás. Építőanyag gyártásával és forgalomba hozatalával a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kikerült személyek foglalkoztak, kezdve a gyógyszerésztől a kereskedőn át egészen a téglagyárosig. Ezeket a személyeket egységesen itt, ebben a fejezetben tárgyaljuk. A kapitalizmus jegyében meginduló építési tevékenység nem egyszerűen a hagyományos építési kisiparban érdekeltek vagyonának a megnövekedését eredményezte, hanem megteremtette az építési vállalkozó típusát. Ezt támasztja alá, hogy a fizikailag is építéssel foglalkozók közül senki sem került be a legtöbb adót fizetők közé. 1885-ben 10, 1912-ben 21 ács lakott a városban,2 3 de egyikük adója sem érte el azt az összeget, amely tulajdonosát bejuttathatta volna a virilisek közé. A hat cserépfedőnek is kevés volt ehhez a jövedelme. Viszont a cement- és betongyártással, valamint épületfa-kereskedéssel foglalkozó Engel Ignác bekerült a legnagyobb adózók közé. A városban élő 46 építészből öten fizettek akkora adót, ami biztosíthatta számukra ezt a kiváltságot. Az 1884-es miskolci naptár, amely ebben az időben a lak- és címjegyzéket pótolta, három építési vállalkozót tüntetett fel. Mindhárom nevével találkozunk a virilisták között is. Az 1878-as nagy árvíz pusztításai nyomán meginduló építési hullám vállalkozói ők, legtöbbjük 1890-re kiesett a legnagyobb adózók sorából, de így is 10-18 évet töltöttek e csoportban. Az építési vállalkozók háztulajdonosokká váltak. A három vállalkozónak hét háza volt, főleg a Szemere és a Széchenyi utca folytatásaként épült Hunyadi utcában. Egyedül Lachs Gyula került be pénzintézet, a Miskolci Hitelintézet vezetőségébe. Három pénzintézet részvényesei között találjuk, 40 db részvénnyel. Téglagyártással Miskolcon már a 18. században is foglalkoztak. Az 1840-es években állandóan 2-3 téglaégető telep volt a városban. A Furman testvérek — akik közül Jánost 1885-ben felvették a legnagyobb adózók közé — 1855-ben alapították téglagyárukat. 1870-ben azonban a Diósgyőr-miskolci Egyesült Téglagyárban nagy konkurrensük akadt. Ez a két telephelyen működő gyár 1881-ben 35 férfi és 25 nőmunkást foglalkoztatott.24 A Furman-féle téglagyár a Miskolci Gőztéglagyár megindulásáig bírta a versenyt. Az országszerte megindult nagy építkezések szükséglete teremtette meg az üzem virágzásának feltételeit. Egészen kézenfekvő, hogy a Furman-testvérek magánvállalkozása nem versenyezhetett a 100 munkást foglalkoztató, évente 6 millió téglát termelő gyárral.2 5 1900 után az építőiparral kapcsolatos kategóriák átcsoportosulását figyelhetjük meg. összefüggésben van ez a város rohamos fejlődésével. A gazdasági élet területei egyre inkább különleges szakértelmet és foglalkozási specializációt igényeltek. Míg a múlt század építőiparral kapcsolatos virilisei az építési vállalkozók, építőanyag-kereske delemmel és -előállítással foglalkozó személyek közül kerültek ki, addig a századforduló után kizárólag az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozók és az építészmérnökök képezték az építőiparral kapcsolatos virilisek körét. A részvénytársasági forma erőteljes térhódítása következtében kiszorultak a legnagyobb adózók sorából az építőanyag-előállítással foglalkozó magánvállalkozások. 13 Miskolczi Kalauz az 1885. évre. Miskolc, é. n. - Miskolczi thjf város... cím- és lakásjegyzéke. Miskolc, 1912. 34 A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1881. évről. 39. L 1 5 Uo. 1893. 116. 1.
