Századok – 1980

Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I

76 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR Év Adófizetők száma A vadszám szerinti megoszlás Év Adófizetők száma 0 1-5 6-10 11-50 51-100 101-200 201-1662 792 177 202 85 230 50 36 12 1667 815 233 257 89 190 25 17 4 1676 1133 163 434 128 322 38 30 18 1684 1219 338 379 147 271 62 12 10 1686 1108 423 470 103 94 11 4 3 1688 1085 342 405 151 167 13 6 1 1695 1113 552 284 115 133 17 10 2 1703 1243 531 371 145 156 21 16 3 1705 1278 758 319 82 97 13 6 3 1707 1043 728 214 47 43 9 2 -1711 1222 901 260 25 28 7 1 — A táblázat adatsorai közül azok a leginkább meggyőzőek, amelyek a 11 vadszámmal vagy annál nagyobb értékkel rendelkezők nagyságrendjét jelzik. Ugyanis a lakosság lélekszáma a közbiztonság romlásával nem csökkent, hanem növekedett a nagyobb településeken. A török kiűzése után, a közbiztonság javulásának hatására, a széttelepülések miatt nemegyszer kisebb lett.1

8 Mivel a legmobilisabb társadalmi rétegek a legszegényebbek voltak, ezek tömege és vagyonuk alakulása nem jelzi pontosan az egész város anyagi szintjének változását és közvetve a pénzforgalom hullámzását. A közép vagy ónnal vagy nagy állatállománnyal rendelkezők számának bővülése vagy csökkenése viszont egyértelműen vall. A török kiűzéséig bizonyos ingadozások ellenére is kitapintható a fokozatos elszegényedés. A háborúk hatására egyrészt a gulyák ritkultak meg, másrészt a külföldi kereskedelmi kapcsolatok módosultak. Ennek ellenére az árutermelésre berendezkedett cívis város ekkor még sok irányú és viszonylag széles körű kapcsolatot tartott fenn részben a német és az olasz területekkel, részben pedig az ország többi politikai és tájegységével. Ez a kapcsolatrendszer biztosította számára az aránylag nagy pénzforgalmat. E vidék árucseréjének és pénzforgalmának viszonylagos élénkségét segíthette az a sajátos körülmény is, hogy itt az ország más részeitől eltérő mértékegységek is voltak használatban, még ha ismerték és nem is ritkán használták is a királyi területek, főleg a szepesi kamara területén szokásos mértékegységeket. Ez a spekuláció egyik forrása lehetett. Nem csekély ösztönző hatást gyakorolhatott a forgalomra az értékpénzek eltérő 1 "Kosáry Domokos: Pest megye a kuruc korban (In: Pest megye múltjából) Bp. 1965. 31-36. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy Kosáry adatait a megyei adminisztráció számára készített összesítésből gyűjtötte. Ezek pedig nem mindig fedték a valóságot. Kecskemét és Nagykőrös esetében lehetőségünk van arra, hogy ezeket az adatokat szembesítsük a városi adókönyvekkel. A saját használatra készített, éveken át folyamatosan vezetett, és szerencsére megmaradt lajstromok feltétlenül megbízhatóbbak. Ezek szerint Kecskeméten a lakosság számának csökkenése távolról sem volt olyan nagyarányú, mint amekkorát Kosáry jelez, és az átmeneti csekély csökkenés után ismét hamarosan nőtt az adófizetők száma.