Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

794 M. TÓVÁRI JUDIT adót fizető értelmiségiek sorában végbement. Ehhez járult az 1886: 22. te., amely lehetővé tette részvénytársaságoknak és egyéb jogi személyeknek a legnagyobb adózók sorába való felvételét. Nyilvánvaló, hogy ezek jövedelmével az értelmiség nem tudott versenyezni. Nem érintette a szőlők pusztulása ilyen nagy mértékben azokat a szőlőtermelőket és borkereskedő értelmiségieket, akik nagy mennyiségű bort tudtak tárolni és a környező országokat is behálózó kereskedelmi kapcsolataik voltak. A 30—45 évig a legnagyobb adózók sorában maradó értelmiségiek a nagyszámú háztulajdon mellett tárolásra alkalmas pincékkel is rendelkeztek. A 40-45 éves tagsággal rendelkezők mindegyike több pincét is birtokolt. Ezek a borpincék több száz méteres hosszúságot is elérő labirintusok voltak a városban emelkedő dombok mélyén. Ennek a rétegnek volt jellegzetes képviselője dr. Szabó Gyula gyógyszerész. Évente több ezer hordó bort vásárolt. 1-2 alkalmazottját állandóan utaztatta, hogy borait az osztrák tartományokban, valamint Romániában, Szerbiában eladják. Alig volt a gazdasági életnek olyan területe, amelyen ne képviseltette volna magát. Igazgatósági tagja volt a Miskolci Hitelintézetnek, alelnöke a Borsod-Miskolci Gőzmalom Részvénytársaságnak és egy tucat városi bizottságnak. Hat háza volt a városban. A szabadfoglalkozású értelmiségiek közül kitűnő bortermelők voltak még dr. Csáthy Szabó István gyógyszerész, Szathmáry Király Pál és Mikuleczky István ügyvédek. Csáthy Szabó István 1872-től 1903-ig szerepelt a legtöbb adót fizetők között. 1884-ben már a Miskolci Hitelintézet igazgatója, 1898-tól a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatói székében ült. Hatalmas összegeket fektetett a villanytelep és a közúti villamosvasút megépítésébe. Igazgatósági tagja lett az 1897-ben Budapesten megalakult Villamos Vasút részvénytársaságnak. Igazgatója volt a Borsod-Miskolci Gőzmalomnak és a Gőztéglagyárnak. A város politikai életében mint az egyesült ellenzék vezére játszott vezető szerepet. Vizsgált időszakunk egészén átível egy jellegzetes motívum: akár a tisztviselők, akár az értelmiség legvagyonosabbjainak az életútját követjük nyomon, vagyonuk eredete legtöbbször kereskedő ősökre vezethető vissza. A kereskedelem szerepe tehát potenciálisan jóval nagyobb volt a tőkegyűjtésben és a helyi viszonyok közti nagy vagyonok kialakításában, mint a pillanatnyi állapotot tükröző adatok alapján összeállított 1. sz. táblázat mutatja. 2. Tisztviselők A tisztviselők száma az önkormányzati testület virilis csoportjában a múlt század utolsó negyedében csökkent, a századfordulót követő években viszont ugrásszerűen emelkedett. Ez összefüggésben van a városnak önálló törvényhatósággá szerveződésével, amikor is a városi közigazgatás funkciói kiszélesedtek. 1900 és 1909 között a tisztviselők aránya 2%-ról 11%-ra emelkedett. Kérdés, hogy megmaradtak-e a tisztviselői rétegben a régi társadalomszerkezet rendi formái, vagy alkalmazkodtak-e az új gazdasági rendhez, ezen a területen teljessé lett-e a polgári társadalom? A polgárosodást jelző folyamatnak értékeljük az ipari termelésben, a kereskedelmi forgalomban, üzleti vállalkozásokban való