Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 795 részvételt. Elsőnek azt vizsgáljuk meg, hogy a népképviselet elvének törvénybeiktatása tükröződött-e ennek a rétegnek az összetételében, vagy továbbra is a nemesség utódainak a kezében maradtak-e az értelmiséginek minősülő pályák? Ezért először a tisztviselő réteg eredetét nézzük meg: közülük kik voltak azok, akik fiaikból ügyvédet, orvost stb. neveltek. A törvényhozás pedig ennek az értelmiségi rétegnek biztosította a kétszeres adóbeszámítással a nagyobb lehetőséget a helyi közigazgatási apparátusban való bennmaradásra. Az 1872 és 1917 közötti 45 évben 24 újonnan belépő tisztviselő fordult meg a legnagyobb adózók között. Köztük olyan jellegzetesen kapitalizmus-teremtette foglalkozások, mint a környék legnagyobb ipari részvénytársaságának, a Borsod-Miskoci Gőzmalomnak egymást követő két vezérigazgatója, bankigazgatók, bankpénztárosok, a MÁV ügyintézői. A hagyományos vármegyei, városi közigazgatás képviselőiből a főispán, polgármesterek, jegyzők és négy hivatalnok. Egy rendőrkapitány és egy minisztériumi titkár is akadt a város virilisei között. Noha a főispán és a polgármesterek egy-egy évig tartották meg virilis minőségüket, ez nem azt jelentette, hogy vagyonalapjuk annyira lecsökkent volna, hogy emiatt estek ki a legnagyobb adózók sorából, hanem választaniuk kellett virilizmus, a választás és később a szakszerűség jogán történő törvényhatósági bizottsági tagság között. Ezt bizonyítja dr. Tarnay Gyula főispán egyszeri, 1917. évi szereplése, amikor 5501 koronás adójával a 6. helyet foglalta el. Az önkormányzati testület virilis tisztviselői 1917-re kivétel nélkül megszerezték a nemesi címet. Többségük még 1848 előtt kapta, az egyetlen kivétel, Tarnay Gyula, 1905-ben szerezte azt meg. A megyei, városi szolgálatban álló virilis tisztviselők száma 12. Földbirtoka mindössze háromnak volt. Kettő még így is csak éppen hogy átlépte a kisbirtok határát, a földterület nagysága csak valamivel haladta meg a 100 kat. holdat. Csak a vármegyei jegyzőnek, Szalay Eleknek volt Kácson 503, Tibolddarócon 657 és Nagymihályon 313 kat. hold birtoka. Az 1913-ban főispánná kinevezett Tarnay Gyula már a 20. században szerezte két, egyenként 100—200 holdas birtokát. Négy háza és 7 házhelye volt a városban. Megtaláljuk pénzintézetek és 9 ipari részvénytársaság vezetőségében. Tarnay Gyulán kívül még 3 megyei, városi szolgálatban álló személyt találunk pénzintézetek és ipari részvénytársaságok vezetőségében. Közülük kettő azonos a fentebb birtokosként már említett személyekkel. A főispán kivételével jelentősebb háztulajdona senkinek sem volt. A megyei és városi tisztviselők másik csoportja az állam által biztosított fizetésből élt, nem vett részt vállalkozásokban, sem házakat, sem földbirtokot nem szerzett. Megelégedtek a nemesi cím és a város, vagy a megye szolgálatában betöltött állások nyújtotta társadalmi ranggal. A város közéletében sem ők voltak a hangadók, hanem a hosszabb ideig a legnagyobb adózók között maradó, vállalkozásokban, forgalomban részt vevő, ingatlanokat szerző kereskedőréteg és a tisztviselőknek a tőkés termelés szektoraiban foglalkoztatott része. A legtöbb adót fizetők csoportjába bekerült tisztviselők száma az évek haladtával állandóan csökkent 1898-ig, amikor már csak egy képes benn maradni a virilisek között. Ez az egy tag viszont ott volt egy ipari részvénytársaság vezetőségében és két pénzintézet igazgatóságában. A századfordulótól ismét emelkedni kezdett a tisztviselők száma és ezzel
