Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
790 M. TÓVÁRI JUDIT szántó. Ebben a jelenségben az a tendencia figyelhető meg, hogy abban a nagy gazdasági megingásban, amelyet 1848 után a robot elvesztése okozott, a földesurak a kevés fizetett munkaerőt igénylő, egyszerűbb munkaeszközökkel megművelhető kultúrák termesztését szorgalmazták. A gabona iránti nagy világpiaci kereslet is ezt a tendenciát erősítette. Ennek viszont egyenes következménye volt, hogy inkább a gabonaneműek termesztésének gépesítése haladt előre. A gépesítés előrehaladása, milyensége, a bérmunkások alkalmazása mellett a mezőgazdaság tőkésedésének másik mutatója. Az 1897. évi Gazdacímtár gépekre vonatkozó adatainak vizsgálatából azt látjuk, hogy a gépesítés elsősorban a gabonafélék termesztése terén haladt előre, és a munkafolyamatok közül a vetést segítette elsősorban. A nagybirtok 7154 kat. hold szántóterületén 41 vetőgép dolgozott, vagyis 174 kat. holdra jutott egy gép. A közép- és kisbirtok esetében ez 125 hold/gép. Az erőforrásként használt dugattyús gőzgép, a lokomobil csak a nagybirtokon fordult elő. A mezőgazdaság magasabb fejlettségét mutatja a belteijesebb művelést igénylő kultúrák termesztése, mint pl. a dohány, vagy a kert. Itt a kertkultúra általában alacsony fokon állott, a nagybirtok területének átlag 1, a kis- és középbirtok területének 0,9%-át tette ki. A földbirtokosoknak jelentős jövedelmük származott állattartásból. Vezető ágazat a szarvasmarha- és a juhtenyésztés volt. Mellette még a sertés- és lótartás játszott nagyobb szerepet. Azon túl, hogy a szarvasmarha és a lótenyésztés a mezőgazdaság vonóerejét adta, a szarvasmarhatartás a hús- és tejtermeléssel fontos szerepet töltött be, a vágómarha pedig jól jövedelmező exporttermelést tett lehetővé. Ajuhtartás előnyös volt, hiszen épület- és felszerelésigénye kicsi, a külteijes tartás következtében kevés abraktakarmányt igényelt, a gyapjúértékesítés viszont akkor nyújtott pénzbevételt a gazdaságnak, amikor a szántóföldi növények zöme még betakarítás előtt állt. Az állattartással kapcsolatban a nagybirtok 14, a kis- és középbirtok területének 21%-a rét és legelő volt, hiszen a legeltetés volt a legolcsóbb takarmányozási mód, mert a termés hasznosítását sem kaszálási, sem betakarítási költségek nem terhelték. A földbirtok vetésszerkezete lényegében az egész vizsgált időszak alatt nem változott. 1897-ben az összes földbirtoknak közel a felét bérbe adták. Végül a tőkésedés harmadik mutatója a saját pénztőke felhalmozása, amit a tőkés üzletágakba való bekapcsolódással lehet jellemezni. A dualizmus időszakában a virilisták közé került földbirtokosok sem ipari részvénytársaságok, sem pénzintézetek igazgatóságában nem találhatók. A csoport tagjai rokoni szálakkal is kapcsolódtak egymáshoz, sőt ha időben visszatekintünk a 19. század elejére, eljutunk ismét a gazdag görög kereskedőkhöz, akiktől e házassági kapcsolatokkal összefonódott réteg egyik ága származott. A rang, a társadalmi érintkezés szabályai és nem utolsósorban a múlt század mozgalmas megyei élete megkívánta ettől a rétegtől, hogy városi házat vagy házakat tartson. Csaknem mindig a központban laktak. így aztán a virilis listákra is váltakozva hol földbirtokosként, hol háztulajdonosként vették fel őket. Különösen az öt nagybirtokos vásárolt össze nagyszámú házingatlant. A város ún. „elit" utcáiban- mint a Széchenyi, Szeles, Kazinczy, Rákóczi, Zsolcai kapu - 39 ház, 38 házhely és az Avason 3 borház volt a tulajdonukban.1 2 12 A háztulajdonra ld.: Telekkönyvek - Liber fundualis 1817. - Miskolc thjf város . . . cím- és lakásjegyzéke. Miskolc, 1912.
