Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 789 II. Földbirtokosok A földbirtokosok számarányának változását az 1. sz. táblázat mutatja. Ennek a csoportnak a vizsgálatával arra keresünk választ, hogy a város legvagyonosabbnak számító földbirtokosai milyen mértékben tértek át a kapitalista mezőgazdálkodásra, soraikban milyen arányú a régi nemesség és mennyire polgárosodott ez a réteg. A virilisek közé bekerült maroknyi csoport létszáma a századfordulóig állandóan csökkent. Még 1872-ben, a virilizmus első évében is a legnagyobb adót fizetők csoportjának csak 6%-át tette ki. Az 1900. évtől egy földbirtokos képes megkapaszkodni a virilisek sorában és ő mint a város legvagyonosabb embere, 1917-ig a listavezető földbirtokos. 1872-ben kizárólag a régi nemesség soraiból kerültek ki a legnagyobb adót fizető birtokosok.1 0 A régi nemesség megtartotta uralkodó helyzetét e rétegen belül egészen az I. világháború végéig. A polgári vagyonszerzés feltételei szerint birtokot szerzett virilis 1909-ben került először a legtöbb adót fizetők közé. A dualizmus éveiben a földbirtokosok kettő kivételével a régi nemesség soraiból kerültek ki, és tőkés vállalkozó egy sem volt közöttük. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság tőkés átalakulása nálunk az 1848-as forradalom után a porosz úton haladt. Korszakunk elejére Magyarországon már kialakultak a tőkés termelésre való áttérés feltételei. A tőkefelhalmozás lehetőségei már egy évtizeddel korábban is adottak voltak a közép- és kelet-európai iparfejlődés felgyorsulása következtében. Nyugat-Európa pedig egyre fokozottabban igényelte az agrártermékeket. Gyorsan fejlődött a közlekedés, ami lehetővé tette a magyar gabonatermő területek bekapcsolását a szállításba és a kereskedelembe. A krími háború és az USA polgárháborúja ugyanakkor hátráltatta a nagy gabonaexportáló országok szállítását. A mezőgazdaság tőkés átalakulásának másik feltétele a széles piac kialakulása volt. Ezt segítette a szabadkereskedelmi politika, valamint az Ausztria és Magyarország közötti vámhatárok lebontása. A hitellehetőségek megnyílása és a bérleti rendszer lehetővé tették a gazdaságok korszerű felszerelését, bérmunkások alkalmazását. Kérdés most már, hogy a virilisek közé került, következésképpen a város legnagyobb jövedelmű földbirtokosai mennyire éltek az adott lehetőségekkel. A tőkés jelleg egyik mutatója a bérmunkások alkalmazásának a mértéke. Ennek a vizsgálatára az 1897. évi Gazdacímtár1 1 ad lehetőséget, amely feltünteti a gazdaságban alkalmazott cselédek számát. Abból a 20 személyből, akik a dualizmus időszakában a régi nemesség soraiból földbirtokosként a virilisek közé kerültek, 1000 kat. holdon felüli birtoka 5 legnagyobb adót fizetőnek volt. Két személynek egy-egy 500-600 kat. hold és háromnak egy-egy 100—500 holdas földterület volt a birtokában. A nagybirtokok területe összesen 13 757 kat. holdat tett ki, amelyen 327 bérmunkást alkalmaztak. A közép- és kisbirtokokon 68 bérmunkás jutott 2049 kat. holdra, vagyis valamivel jobb az arány, mint a nagybirtokok esetében. Ehhez figyelembe kell venni, hogy amíg a nagybirtokok területének több mint a fele szántóföld volt, addig a kis- és középbirtokoknak csak 42%-a volt 10 A nemesítésekre vonatkozó források: A Királyi Könyvek. Összeáll, llléssy János és Pcttkó Béla. Bp., 1895. - A Királyi Könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867 1918-ig adományozott nemességek . . jegyzéke. Szerk. Geró' József. Bp., 1940. - Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., 1915. - Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv. 1-2. r. Bp., 1888. 11 A Magyar Korona Országainak Gazdacímtára. Bp., 1897. 5 Századok 80/5
