Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

788 M. TÓVÁRI JUDIT arányosabb a kategóriák között. 1898-ra 61%-ra emelkedett a tőkés polgárság aránya. Ebben az évben és 1900-ban a korábbi évekhez képest feltűnően sok a háztulajdonosok száma. A korábbi években 3-7 házbirtokost vettek fel a virilisek közé, 1898-ban 14-et. Ez valószínűleg az újonnan épített házak házadómentességének köszönhető. Az 1870-es évek második felében kezdték nagyobb számban építeni azokat a házakat, amelyek a század utolsó éveire adókötelesek lettek. 1872-ben a tőkés polgári elemek között csak elvétve találunk kétszeres adóbeszámítással bekerült tagot, a század utolsó éveire viszont jelentős mértékben megnövekedett azoknak a száma, akik kérték a kétszeres beszámítást, bár számuk jóval elmaradt az egyszeres számítással bekerültekétől, az egész tőkés polgári rétegnek a felét sem tették ki. Ez a jelenség valószínűleg összefügg a Kereskedelmi és Iparkamara 1879-es megalakulásával. A kamarai tagság ugyanis feljogosított a kétszeres adóbeszámítás kedvezményének igénybevételére. Kereskedőink és iparosaink közül egypáran korábban is rendelkeztek kamarai tagsággal, de a nevekből ítélve csak azok, akik a gazdasági és a közélet területén kiemelkedő szerepet játszottak. Miskolc a helyi alakulást megelőzően a kassai kamarához tartozott. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a tőkés polgári elemek közel 60%-át kereskedők tették ki, akik kamarai tagság nélkül nem is kérhették volna adójuk kétszeres beszámítását. Ezzel szemben az értelmiségi réteg képviselői élhettek és éltek is e jogukkal, máskülönben kimaradtak volna az önkormányzati testületből, mert adójuk nem érte el a szükséges alsó határt. Míg 1872-ben az értelmiségi foglalkozásúak 72%-a kérte a kétszeres adóbeszámítást, 1898-ban valamennyien éltek e jogukkal, vagyis senki sem volt, akit ténylegesen fizetett adóösszege alapján vettek volna fel a jegyzékre. 1917-re személyeiben és foglalkozási struktúrájában is teljesen átalakult a legnagyobb adózók csoportja. Ez az átalakulás nem érzékelhető csupán a társadalmi hovatartozás szerint kialakított besorolással, mert olyan új foglalkozási kategóriák léptek be, amelyek beoszthatok ugyan a tőkés polgári vagy az értelmiségi csoportokba, de minőségileg mássá teszik ezeket a kategóriákat, mint amilyenek a virilizmus első éveiben voltak. Ezért itt az 1917. évről csak annyit, hogy a tőkés polgárság a törvényhatóság legtöbb adót fizetőinek immár több mint 56%-át, az értelmiségi réteg pedig 40%-át teszi ki. Csekély jelentőségűre zsugorodott a régi értelemben vett ház- és földbirtokos kategória, az utolsó ranghelyek közé szorult vissza. Itt csak pusztán a ház- és földbirtokból származó jövedelemről és az olyan földbirtokról van szó, amelyet 1848 előtt kizárólag nemesi jogon bírtak, és ilyen jogon öröklődött tovább. A vagyonszerzés polgári feltételei szerint szerzett földbirtok gazdasági jelentősége viszont sajátosan alakult. (Erről részletesebben szólunk később.) Ezeket a személyeket nem soroltuk a „földbirtokos" kategóriába, hanem a birtok tulajdonosának eredeti, polgári foglalkozási csoportjába, mivel innen származott az a jövedelem, amely lehetővé tette a birtokszerzést. Ezek a foglalkozási kategóriák nem mindig határolhatók el világosan, mert egy személy többféle foglalkozást űzhetett. Ezért mindig a legjellemzőbbhöz soroltuk, és a foglalkozási ágak vizsgálatánál mindig figyelembe vettük egy személy több irányú szereplését, vagyonalapjának összetett voltát.