Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 787 Az egyes és kétszeres adóbeszámítás vizsgálatánál igen szembeötlő a virilis-törvénynek az a felemás megoldása, amellyel korlátozni akarta a gazdasági fejlődés következtében szükségképpen előretörő és tért követelő, korábban minden jogból kirekesztett elemek túlságos térnyerését az önkormányzati testületekben. Azáltal, hogy a törvény az értelmiségi rétegnek biztosította a kétszeres adóbeszámítás kedvezményét, jelentős számú értelmiségi tagot juttatott a város képviselőtestületébe. Ez világosan látszik a 4. sz. táblázatból is; a legalacsonyabb, 100—200 forintos adókategóriában tömörült a tőkés-polgári réteg 61,5%-a és az értelmiségi réteg 60%-a. Ha viszont ez utóbbiak nem részesültek volna a kétszeres adóbeszámítás kedvezményében, 80%-uk be sem kerülhetett volna a legtöbb adót fizetők közé. Ez az általános jelenség figyelhető meg egészen 1909-ig, a városnak önálló törvényhatósággá szerveződéséig. A tőkés polgári elemek állandóan növekedő arányával szemben az értelmiségi réteg a századfordulóra számszerűleg valamivel több mint a felére csökkent. A századforduló után az önálló törvényhatósági jogállásból adódó funkciók következtében az értelmiségi réteg aránya az 1900. évi 30%-ról 40%-ra emelkedett. Arányaiban még így is elmaradt a virilisek közel 60%-át kitevő tőkés polgári rétegtől. Tehát amilyen rohamosan növekedett a tőkés polgári elemek száma a város vezetésében, olyan iramban csökkent az értelmiségi réteg aránya. Az előbbi a kezdő, 1872. évi 40%-ról 1898-ra 61%-ra emelkedett, az utóbbi 51%-ról 28%-ra esett vissza. Az 1886: 22. törvénycikk — a második községi törvény — jelentősen kiterjesztette a virilizmus intézményét. Nem a virilisek számarányát változtatta meg, hanem lehetőséget adott arra, hogy ugyanaz a személy mindazokban a községekben tagja lehessen az önkormányzati testületnek, melyekben jelentősebb ingatlana volt. Ennek ellenére Miskolcon nem emelkedett a földbirtokosok aránya a virilis csoportban, mivel a város határában levő birtokok tulajdonosai már korábban is városi virilisek voltak, amennyiben adójuk nagysága ezt lehetővé tette. Változást okozott viszont a törvénynek az a rendelkezése, hogy a részvénytársaságok, pénzintézetek, jogi személyként működő vállalatok megbízottaik útján képviseltethették magukat az önkormányzati testületben. Ezzel egy csapásra megemelkedett a legmagasabb adókategória összege. Míg 1885-ben 3095 forint volt, 1890-ben már 8334 forintra emelkedett az első helyen álló virilis anóösszege. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 3095 forint kétszeresen, a 8334 forint egyszeresen számított adó volt, még szembeötlőbb a növekedés. Ez a megállapítás azonban túl általános lenne, ha nem vennénk figyelembe, hogy az 1880-as évek közepén még nem szerepelt jogi személy a legnagyobb adózók között, 1890-ben viszont a 8334 forintot fizető, első helyet tartó virilis a Borsod-Miskolci Gőzmalom. Magánszemély csak az 5. helytől található a névsorban, 3327 forintos adóval. Ezt figyelembe véve is van emelkedés a fizetett adó nagyságát illetően, mert ez utóbbi, 5. helyen álló ház- és földbirtokos nem részesült a kétszeres adóbeszámítás előnyében. Nemcsak az adózás felső határa emelkedett, hanem az az összeg is, amellyel még be lehetett jutni az önkormányzati testületbe. Ez a legalacsonyabb összeg 1872-ben 100, 1890-ben 257, 1898-ban 388 forint volt. Az alsó adóhatár azonban nem emelkedett olyan rohamosan, mint a felső, így az alsó és a felső érték közötti különbség egyre nagyobb lett, vagyis igen erőteljesen nőtt a vagyoni különbség az egy képviselőtestületen belüli tagok között. Míg 1872-ben a virilis csoport túlnyomó többsége a legalacsonyabb vagy az utolsó előtti adókategóriában szerepelt. 1890-ben már - de még inkább 1898-ban - annak fenntartásával, hogy a legtöbben most is az az évre érvényes legalacsonyabb kategóriában tömörültek, megoszlásuk sokkal
