Századok – 1980

Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V

A KONZERVATÍVOK TERVEI ÉS TERVEZETEI A FORRADALOM MEGBUKTATÁSÁRA 777 orosz birodalomban szerinte érvényesülő „mélyen gyökerező patriarchiális-vallásos törzsi érzésért". Ezt hiányolja Nyugat- és Közép-európa államaiban. A polgári szabadelvűség ellen Szécsen által felhozott vádak között szerepel az az állítás is, hogy annak alapján lehetetlen harcolni a szocializmus ellen. Ami a polgári átalakulásnak olyan alapvető kérdését illeti, mint a jobbágyrendszer megszüntetése, Szécsen továbbra is az önkéntes jobbágyváltság hívének vallja magát, annakellenére, hogy elismeri: „ez a kérdés gyakorlatilag lekerült a napirendről, a forradalom mindenütt, ha nem oldotta meg, de keresztülerőszakolta azt" és józan ésszel nem lehet immár a jobbágyviszonyok visszaállítására gondolni. Ő mindenesetre kitart amellett, hogy csak az önkéntes urbérváltság felel meg mind a morális, mind a gazdasági érdekeknek. Az egy csapással felszabadított parasztok szabadságukat dologkerülésre használják fel, és gyakran biztatást látnak benne mások magántulajdonának további támadására. A teher, amelyet a kötelező urbérváltság maga után von, súlyosabban nehezedik a közösségre, mint amennyire az egyes személynek hasznára van.13

6 Ezek után érthető Szécsen elítélő álláspontja a Magyarországon lezajlott jobbágyfelszabadítást illetően. „Az 1848-as évben a földbirtokra vonatkozó legtöbb rendeletnek — némi elméleti liberalizmus mellett — a birtokosokkal szembeni gyűlölet és irigység, az alapvető tulajdonellenesség, hízelgés a tömegeknek, amelyeket megakartak nyerni;arcátlanság és nyers erőszak az egyik, gyengeség és elbátortalanodás a másik oldalon, voltak fő mozgatói."13 7 * * * Az itthoni Béccsel Kellett volna végezni előbb, Vitéz kuruc tervelők. (Ady) A magyar konzervatív vezetők 1848-1849-ben az ellenforradalom legszélsőségesebb árnyalatát képviselték: a bécsi kormány és a dinasztia politikáját nem egy tekintetben jobbról bírálták. Ez többek között kifejezésre jutott szemrehányásaikban és abban a sokat hangoztatott véleményükben, amely a bécsi kormányt tette nagymértékben felelőssé a reformmozgalom elhatalmasodásáért a forradalom előtt, majd magának a forradalomnak a győzelméért. Eszerint az utóbbi azért következett be, mert Bécs nem hallgatott a konzervatív pártra, javaslatait semmibe vette, ezt nem támogatta. Dessewffy Emil szerint a kormányzat „húsz éven át nem akadályozta meg a forradalmi párt aknamunkáját, sőt kedvezett is az előtérbe jutott forradalmi eszméknek".13

8 A kormányt illették szemrehányásokkal a konzervatív vezetők, amiért megakadályozta azt a javaslatukat, hogy az 1848 elején kiéleződő helyzetben a magyar országgyűlést oszlassák fel. Erre még akkor sem került sor, amikor az országgyűlés meghozta az 1848 márciusi határozatait. „A király egyetlen szava, amellyel az országgyűlést feloszlatja, akkoriban talán megvédte volna a trónt, és nem taszította volna az 1 "Uo. 83-84. 1. 13 7

Uo. 85. 1. 13

»Gróf Dessewffy Emil - Windischgrátz 1849 január eleje. Andics E.: Nagybirtokos arisztokrácia. . . II. köt. 266-275. 1.