Századok – 1980
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V
778 ANDICS ERZSÉBET országot olyan helyzetbe, amelyben saját legnagyobb meglepetésére találta magát." A kormány „a veszély napjaiban cserbenhagyta azt a pártot, amely évszázadokon át vele együtt küzdött. . ." — írja Zichy Félix memorandumában Schwarzenbergerhez.13 9 A kormány meghátrálása, erélytelensége vezetett oda, hogy Magyarországon ,jurátus zendülésből" forradalom lett - volt Jósika véleménye. „A pozsonyi és pesti jurátus-zendülést a király szava forradalommá nyilvánította." Szerinte az egész csak nevetséges csíny: „Schwabenstreich" volt. „Néhány hangos kölyöknek" odaajándékoztak „három várat, 1200 ágyút, 18 métermázsa puskaport és milliókat, tetszés szerint".140 A forradalom alatt a konzervatívok, mint láttuk, nem szűntek meg a kormánytól több erélyt, még kíméletlenebb erőszakot, maximális katonai erőkifejtést sürgetni a magyar nemzeti ügy leverésére. Szélsőségesen reakciós állásponton voltak Magyarország forradalom utáni újjárendezését illetően is, amikor kárhoztatva a forradalom mégolyan megnyirbált örökségét, nevezetesen a jobbágyfelszabadítást is, egész korszakkal aicarták visszafordítani fejlődésében a magyar társadalmat. A feudális eredetű nagybirtokos arisztokrácia, ahogyan a polgáriasodás folyamán egyre feleslegesebb, egyre atavisztikusabb, egyre parazitább osztállyá válik társadalmilag, úgy lesz egyre haladásellenesebb, egyre kártékonyabb a politikai szerepe is. A legelemibb népi érdekek elárulásával, az ország fejlődésének akadályozásával a magyar aulikus nagybirtokos arisztokrácia nem állt egyedül más országbeli osztályos társaival összehasonlítva. Ami 1848-49-ben a magyar nagybirtokos arisztokrácia pártjának, a konzervatív pártnak e tekintetben különleges helyet biztosít, az az idegen elnyomó hatalom közvetlen kiszolgálása, a legalantasabb hóhérmunkák szolgai elvállalása volt. Ellenséges hadseregek: az osztrák császári, majd később az orosz cári hadseregnek is a sereghajtói voltak. Tanácsaikkal a Habsburg-reakciót még messzebbmenő kegyetlenkedésekre és elnyomásra igyekeztek ösztönözni állandóan. És teszik ezt nemcsak kevés egyesek, hanem a „történelmi" családok tagjainak hosszú sora. Egyes arisztokraták dicsőséges helytállása a szabadságharcosok soraiban — nevüket nem mossa el sem az idő, sem a feledés — nem változtat azon a megdöbbentő tényen, hogy a magyar arisztokrácia zöme 1848-49-ben a magyar szabadság halálos ellenségeinek a táborában volt. Az ellenforradalmi érdekközösség mérhetetlenül erősebb volt a részletkérdésben felmerülő ellentéteknél. Nem véletlenség, hogy a magyar konzervatívok nem kis része állást vállalt és közvetlenül támogatta a forradalom veresége után bekövetkező önkényuralmi rendszert is. „Az állásokért pályázókban sem volt hiány" - állapítja meg Berzeviczy.14 1 Schwarzenberg Félix hercegről íija Apponyi György, annak halála után: „1848 évi nagy érdemei soha nem szabad, hogy feledésbe menjenek. Ha későbbi politikájával, inkább az eszközökkel és személyekkel, akiket a Monarchián belül felhasznált, nem is értettem egyet, úgy mégis mindig a határozott és tehetséges férfiak egyikének tartottam, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy megmentsék a Monarchiát, letiporják a győztes 1 "Gróf Zichy Félix - Schwarzenberg (1848 május) Uo. III. köt. 219-227. 1. Ld. ugyancsak 24 konzervatív emlékirata az uralkodóhoz. 1850 április. Idézi: Die Conservativen in Ungarn und die Zentralisation. . . Von deinem Altliberalen. Leipzig, 1850. 38-39.1. 1,0 Báró Jósika Samu - Metternich 1849. június 2. Andics E.: Nagybirtokos arisztokrácia. . . III. köt. 323-329. 1. 14 ' Berzeviczy i. m. 8. 1.
