Századok – 1980
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V
766 ANDICS ERZSÉBET A Dessewffy által felsorolt politikai és gazdasági tennivalók nagyrészt az újkonzervatívok régi követeléseit tartalmazták — mutatis mutandis. Új volt a követelés „а vármegyék célszerűbb új beosztására a nemzetiségekre való tekintettel," úgyszintén az, hogy számolniok kellett mind a jobbágyfelszabadítás, mind a közteherviselés bevezetésének a tényével, noha az áprilisi törvényeket valójában a földbirtokosok ,gyalázatos kirablásának" tekintették. Dessewffy nem győzi kétszínűén hangsúlyozni, hogy javaslatai a magyar király hatalmának megerősítését célozzák, noha nyilvánvaló, hogy nem magyar királyi kormányzatról, hanem a .császári szoldateszka uralmáról volt szó, nem'királyi, hanem császári biztosok kiküldetéséről. Ezzel a kortársak mind a két oldalon teljesen tisztában voltak. A denunciálások és rágalmak nem maradnak ki Dessewffynek ebből a memorandumából sem. Javaslata: „A magyarországi lázadó pártot nemcsak fizikailag kell legyőzni, hanem a jövő érdekében erkölcsileg is tönkre kell tenni a világ közvéleménye előtt." A magyar hazafiak és a magyar szabadság ügye elleni rágalomhadjárat legfelsőbb irányítására felajánlja a maga személyes szolgálatait. A denunciálások és rágalmazások terén talán még Dessewffynél is messzebb megy gróf Andrássy György beadványában az osztrák kormányzati ügyekhez közel álló Hübnerhez. Andrássy azon igyekszik, hogy a magyar forradalmat, a szerinte hagyományosan rebellis protestánsok összeesküvésének állítsa be; ez a vélemény eléggé általános volt konzervatív körökben. „A jelenlegi rebellis felkelés Magyarországon mindenekelőtt protestáns jellegű és ebben a tekintetben a Bocskay-Thököly—Rákóczi felkelésnek rosszabb és kisebb új kiadása.. .A magyar protestantizmus az egységes osztrák monarchia számára veszedelmesebb, mint a magyarizmus."8 2 Mondanunk sem kell, hogy Andrássy György ugyancsak hangsúlyozza „hosszú hadiállapot" szükségességét Magyarországon. A magyarországi teendőkre vonatkozólag, úgy látszik, élénk eszmecsere folyt a konzervatív „műhelyen", vagy mai szóval „agytrösztön" belül is. Ide tartoztak Dessewffyn, Szécsenen, Apponyin és Jósikán kívül gróf Barkóczy János, gróf Andrássy György, Szögyény László is. Az ellenforradalmi tervek kezdeményezése terén különösen „kitűnt" Dessewffy. Ő az, aki a katonai diktatúra szükségességére figyelmezteti elvbarátait, és szembeszáll az ezzel netán ellentétes elképzelésekkel. Szerinte a forradalom fegyveres felszámolása mindenek előtt álló feladat; mi fog következni utána — az későbbi kérdés. ,yl józan ész Magyarorszagon tökéletesen eltévedt. Mindenekelőtt ezt kell megkeresni és megtalálni. Ehhez pedig szigorú fegyelem kell. Ez csak a király autonóm kezelésében lehetséges. Ergo: jelenleg sem országgyűlés, sem képviselet.. ."8 3 Dessewffy megnyugtatja elvbarátait, hogy a katonai diktatúra biztosítja politikai céljaik elérését is, ahhoz megteremti az alapot. Ebben az időben Szécsen lép fel azzal az igénnyel, hogy a magyar, mi több, az európai forradalmakat elemezve, legfőbb sajátosságaikat, jellemző közös vonásaikat kifejtse. Ezek az „elemzések" tulajdonképpen Metternich felületes sémáinak újabb elismétlései voltak, és teljes elméleti szegénységről tettek tanúbizonyságot. A társadalmi valóság kardinális tényeinek semmibevevése odavezetett, hogy „összeesküvők" cselfogását lássa azokban a hatalmas társadalmi megmozdulásokban és változásokban, amelyek pedig "2 Gróf Andrássy György-Hübner 1849. január 18. Uo. II. köt. 353-362.1. 8 3 Dessewffy-Szécsen 1849. január 24. Uo. II. köt. 392-394. 1.
