Századok – 1980
Történeti irodalom - Csetri Elek: Kőrösi Csoma indulása (Ism.: Galla Endre) 701/IV
702 TÖRTÉNETI IRODALOM tudományos tevékenységét s az utókor méltató megnyilvánulásait is összefoglalta. Forma szerint tehát akár teljes pályaképnek tekinthetnénk a művet, a szerző' azonban — a mű címében is kinyilvánított szándékával összhangban — könyve érdemi részében csak az „indulás", az előkészület évtizedeinek vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. Felvetődhet mégis a kérdés: mi késztethette a szerzőt arra, hogy csaknem tucatnyi Csoma-életrajz, pályakép után - amelyek egyike-másika nem is oly régen látott napvilágot (pl. Kara György Körösi Csorna Sándor c. kismonográfiája 1970-ben, Szilágyi Ferenc így élt Körösi Csorna Sándor c. életrajza 1978-ban jelent meg) - Csorna életútjának, s különösképpen az életút első szakaszának újratárgyalására vállalkozzék? Csetri - könyve előszavának tanúsága szerint -egyebeit közt abból a meggondolásból indult ki, hogy - lévén Csorna életének első szakasza még mindig kevésbé ismert a másodiknál - a vele foglalkozó biográfiai irodalomban is éppen itt a legtöbb fehér folt, a tisztázatlan vagy vitatható kérdés, amelyek feltárásra, helyesbítésre várnak, de legalábbis tudományos verifikálásra szorulnak. Ilyen problémákat nyilvánvalóan az életpálya második, ismertebbnek és feldolgozottabbnak tekintett szakasza is rejteget még. (Közülük egyet legutóbb pl. a tibetista Bethlenfalvy Géza tárt fel Alexander Csorna de Körös in Ladakh [Akadémiai Kiadó, 1978.], c. az 1976. évi Körösi Csorna-emlékülés anyagát tartalmazó kiadványban közzétett dolgozatában.). E pályaszakasz azonban - az elsőtől erősen eltérő jellege folytán - más vizsgálati módszereket, illetve több tudományág komplex kutatómunkáját igényli. Csetri könyve mindazonáltal Csorna pályájának első szakaszáról is kerek, önmagában jól megálló, koherens képet nyújt. Az első fejezet („Körösi gyermekkor") Csorna gyermek- s kisiskolás éveit veszi vizsgálat alá. Bemutatja szűkebb hazáját, szülőföldjét, az erdélyi Háromszéki-medencében meghúzódó kis székely falut, Kőröst (1904 óta: Csomakőrös), felidézi társadalmi-gazdasági viszonyait — különös tekintettel a székely határőrség intézményére, amelynek szervezetébe tartozott Csoma családja is. Megrajzolja a tudós családfáját, tisztázza a nemzetségével, rokoni körével kapcsolatban eddig meglévő bizonytalanságokat, újabb érvekkel erősíti meg pl. azt a feltvést, hogy Körösi Csoma Sándor 1784. március 28-án látta meg a napvilágot. (A Csoma-irodalomban máig vitatott e kérdés; hellyel-közzel ma is előfordul, hogy a születés e dátuma helyett más időpontokat adnak meg, pl. április 4-ét, megkeresztelésének napját.) Végigtekint a falu iskolájának történetén, az iskoláztatás korabeli rendszerén, s a kis Csoma első tanítóival kapcsolatos eddigi vélekedésekkel szemben bebizonyítja azok tényleges kilétét - lévén, hogy nekik is szerepük lehetett abban, ha az oktatott tárgyak közül „a 'hazai história' . . . fogant meg legmélyebben a kicsi Sándor lelkében". (43.1.) A következő fejezet („Diák a nagyenyedi kollégiumban") nagy teljedelemben foglalkozik a Csoma pályának későbbi alakulásában is már meghatározó szerepet játszó enyedi diákévek másfél évtizedével. Bár ezek az évek a diáktársak és tanárok visszaemlékezéseinek köszönhetően az eddigi szakirodalomban is jobban ismertek, Csetri tovább differenciálja, finomítja az eddigi képet azzal, hogy valóságos korrajzzá szélesíti. Az enyedi „scholabeli állapotok" részletes taglalása során tüzetes vizsgálat alá veszi az oktatott tárgyakat, különösen a történelmet, s azon belül is az őstörténet felfogásában érvényesülő korabeli tendenciákat - bár, mint megállapítja, továbbra sem tudni pontosan, hogy „őstörténeti felkészülésében Körösi mit köszönhet Enyednek és mint Göttingának". (133. 1.) Csoma tanárairól az eddigieknél alaposabb, részletezőbb portrékat rajzol, s meggyőzően bizonyítja, hogy történészprofesszorai közül Csoma tudósi-emberi formálásában Herepei Ádámot illeti az elsőbbség, s nem, mint eddig vélték, a Csomavisszaemlékezése révén egyébként érdemeket szerzett Hegedűs Sámuelt. Csetri Hegedűs személyére többször is visszatér, szerepét Csoma életében korántsem tartja olyan egyértelműnek, mint az eddigi szakirodalom. Egyebek közt Csoma „talentumának" megítélésében sem ért vele egyet: Hegedűs szerint ugyanis Csoma nagyon szorgalmas volt, de „teljességgel nem vala lángelméjű". (173. 1.) Csetri Csoma tehetsége, sőt zsenialitása mellett érvel, s ez annál inkább fontos, mert Hegedűs ítélete az újabb szakirodalomban is makacsul tovább él. A harmadik fejezet („Göttingai akademita") Csoma göttingai tanulmányútjának eleddig ugyancsak viszonylag kevéssé ismert időszakát veszi vizsgálat alá. Foglalkozik Csoma ösztöndíjának keletkezésével, tisztázza indulásának napját (amelyet Baktay 1815. aug. l-re, a szerző 1816. január-február tájára tesz), majd kimerítően ismerteti a göttingai Georgia Augusta egyetem történetét, felépítését, szellemi arculatát, foglalkozik jelentős professzor-egyéniségeivel, akiknek előadásait Cspma hallgatta - s egyáltalán, rekonstruálja Csoma itteni életét, stúdiumait, egyéb körülményeit. Új adatokkal egészíti ki az ún. Kanyaró-ügy kutatását, jegyzőkönyvi forrás alapján tárgyalja Csoma máramarosszigeti lelkészi és tanári meghívását, s helyesbíti hazautazásának dátumát. „A nagy út előtt" című negyedik fejezet végül az ázsiai utazás megkezdéséig hátralévő mintegy másfél
