Századok – 1980

Történeti irodalom - Eötvös József Művei. Levelek (Ism.: Erdődy Gábor) 703/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 703 év történetét rekapitulálja. Ez az idó'szak sem részesült eddig kelló' figyelemben. Csorna ekkori idó'szakából Csetri különösen utazási előkészületeinek mozzanatait vizsgálgatja: kapcsolatait az un. „kolozsvári kör"-rel (Kenderesi Mihállyal, Gyarmathy Sámuellel, Döbrentei Gáborral és másokkal), akiktől Csorna erkölcsi és anyagi támogatást remélt és kapott útjához. Utjának voltak ellenzői is, főleg Enyeden, közéjük tartozott - legalább eleinte - Hegedűs Sámuel. (Csetri idézi egy korabeli naplóíró, Gyulay Lajos feljegyzését: „ .. . kit Hegedűs nem szeret, az Körösi Csorna Sándor, kit hypocritának tart és egy fanaticus bolondnak". 223. l.)'Foglalkozik ezután Csorna zágrábi utazásával, amelynek célja a magyar őstörténet szempontjából fontos szláv források tanulmányozásához szükséges nyelvismeret (ószláv) megszerzése volt. Végül elutazásának közvetlen körülményeit vizsgálva rámutat arra, hogy Csorna utazásához nem kapott bécsi (birodalmi) útlevelet, magyar passzussal indult el — 1819. nov. 24-én - Enyedről, amely mindössze nyolc hétre szóló külföldi tartózkodást engedélyezett számára. A könyv tartalmának e vázlatos, s csupán néhány mozzanatára szorítkozó ismertetése természetesen csak ízelítőül szolgálhat Csetri új szempontokban, észrevételekben gazdag munkájának érzékeltetésére, amely biográfiáját e tekintetben is megkülönbözteti elődeitől. Egészében és részleteiben sikerült ugyanis megvalósítania azt az igényes célt, hogy Csorna hazai éveit - a Csoma-biográfusok eddigi gyakorlatától eltérően - történeti megközelítésben vizsgálja, s — „a történettudomány sajátos célját és módszerét tartva szem előtt" (7. 1.) - történeti biográfiát írjon. Ennek megfelelően kutatóoknyomozó történészként kezeli anyagát: azon túl, hogy újravallat minden eddig publikált anyagot, levéltári kutatásai során szerzett új forrásanyagot is feltár, s szigorú forráskritikával, szinte filológusi aprómunkával ellenőrzi, mérlegeli és szelektálja őket. Körösi Csorna Sándor legendás aszkézise, szerénysége szűkszavúságában is megmutatkozott; magáról alig nyilatkozott, s az is többnyire mások megörökítésében maradt fenn - a biográfus tehát egyéb úton-módon, de mindenképpen csak közvetve tud közeljutni életéhez. Az adatok foghíjas voltát, hiányosságait a korábbi életrajzírók nemegyszer regényes fantáziával, színezéssel pótolták. Csetri nem enged ennek a csábításnak, s még hőse iránti nyilvánvaló rokonszenve sem téríti le a tényszerűség és szigorú tárgyilagosság útjáról: ahol konkrét adatok nem állnak rendelkezésére, ott a korviszonyok minél részletesebb és pontosabb rekonstruálása révén igyekszik fogódzót találni. A kor történelmi atmoszférájának érzékletes megjelenítése egyik fő erénye Csetri biográfiájának - még akkor is, ha a korviszonyok érzékeltetésére törekvő buzgalma olykor túlságosan is elviszi a szerzőt oly részletek felé, amelyek már közvetve sem kapcsolódnak a fő témához: Csoma életéhez. A biográfus erényei mögött nem maradnak el a stilisztáé sem: Csetri erdélyi ízekben gazdag írói nyelve művét - a szakkörökön túl - minden bizonnyal a nagyközönség számára is élvezetes olvasmánnyá teszi. A könyvet egyébként gazdag, bár technikailag kifogásolható minőségű illusztrációs anyag, valamint szakbibliográfia és impozáns jegyzetapparátus egészíti ki. Galla Endre EÖTVÖS JÓZSEF MŰVEI. - LEVELEK SZERKESZTETTE, AZ IDEGEN NYELVŰ LEVELEKET FORDÍTOTTA, AZ ELŐSZÓT ÉS A JEGYZETEKET IRTA OLTVÁNYI AMBRUS Magyar Helikon, 1976. 857.1. „Oly embernek, kit hontársai közül sokan bizodalmukkal tiszteltek meg, van egy kötelessége, melytől magát semmi szín alatt nem mentheti fel, az, hogy meggyőződését tartózkodás nélkül mondja ki. Csalódhatik, s meglehet, hogy azt sokan nem bocsátják meg soha, de csalnia nem szabad, s ha pályámra visszatekintek, azt látom, hogy a kevés szolgálatot, mit hazámnak tettem, csak annak köszönhetem, hogy mindég ezen elvhez ragaszkodtam"- veti papírra Eötvös 1865. május 5-én a politikus ars poeticájának is beillő, pályafutását végigkísérő, reagálásait meghatározó gondolatait. Következetes etikus magatartása nem elvont moralizálás; elvárás saját magával és követelmény kortársaival szemben, mely minden ellentmondásossága ellenére biztosította életművének egységét, s az 13*