Századok – 1980
Történeti irodalom - Barta László: A szentesi örökváltság (Ism.: Hársfalvi Péter) 695/IV
696 TÖRTÉNETI IRODALOM Jól szemlélteti három esemény jelentó'ségét Szentes város története is. A török hódoltság idején majdnem teljesen elnéptelenedett, majd újratelepített helység előbb kincstári birtok lett, majd a Harruckern- és később, házassági kapcsolatok révén, a Károlyi-család birtokába került. A 18. század utolsó harmadáig a helység jobbágysága elég kedvező körülmények között élt, anyagilag gyarapodott. Ezért íija Barta László, hogy ,,A szentesiek számára később ez az időszak jelentette azt az állapotot és helyzetet, amelybe visszajutni óhajtottak. A »régi szabadság« visszanyerésének vágya lett az egyik legfőbb belső hajtóerő, amely az objektív gazdasági-társadalmi tényezőkkel együtt hatva, valójában a feudális rend alapjai ellen tört." Az történt ugyanis, hogy 1767 után Szentesen is fokozatosan romlani kezdett a jobbágyparasztság helyzete. A helység nem kapott ugyan urbáriumot, hanem továbbra is időnként meg-megújított szerződés, úrbérpótló szerződés mellett élt, s ezzel a helység jogállásban egészen közel került a közönséges úrbéres falvakhoz. Az úrbéres jogállapot és szolgáltatási rendszer legsúlyosabb pontja Szentes esetében is a robotmunka volt, hiszen a 18. század végétől a Károlyiak a helység határában is nagyméretű majorsági uradalmat tartottak fenn. Az e korabeli állapotokat Barta László tanulmánya általában jól jellemzi, s világosan fogalmaz akkor, amikor azt írja, hogy a földesurak „a szerződéses jobbágyság kategóriáján belül a lehető legmélyebb színvonalra igyekeztek süllyeszteni a lakosságot". De ott már nehezebb követni a szerző gondolatmenetét, amikor azt fejtegeti, hogy Szentesen ,,a jobbágytelkek úrbéres kötelezettséggel terhelt, mindazonáltal szabad paraszti birtokok voltak", s a belső és külső telket a szentesiek szabadon adhatták-vehették, s ugyanakkor azt is állítja, hogy a Károlyiak „a jobbágyi birtoklás jogát majdnem teljesen megsemmisítették". Itt nem tisztázott ugyanis a birtoklási jog fogalma, másrészt a szerző maga is írja néhány sorral odább, hogy az ingatlanok földesúri ellenőrzéstől független szabad adása-vétele továbbra is zavartalanul folyt tovább. A szentesi jobbágyok örökváltságért folytatott küzdelme sajátságos körülmények között indult meg. Eszmei előkészítésében sokat segített Csongrád megye haladó gondolkodású nemessége, s személy szerint a hazai polgári átalakulás egyik kiváló harcosa, Klauzál Gábor, aki az úrbéres telkek szabad polgári tulajdonná tételének megengedése mellett foglalt állást. Bátorította a szentesieket az is, hogy 1832-ben már elég előnyös szerződést sikerült kötni a földesurasággal. Ez a 12 esztendőre kötött egyezség megengedte pl. a robotszolgáltatás pénzben történő megváltását, majd a szőlődézsma megváltására is sor került. Ugyanakkor néhány kérdésben igen éles összeütközés támadt a Károlyiak és a szentesi jobbágyok között. 1835-ben a szentesiek a szerintük indokolatlanul magasra emelt báránydézsma váltságát nem akarták kifizetni, mire a földesurak 600 bárányt szedettek össze a határban a dézsma természetbeni térítéséért. A legfontosabb ügy azonban az úrbéres és a közös legelők elkülönítése lett, s az e kérdés körüli harc közben érlelődött meg igazában a szentesiekben az az álláspont, mely szerint a legelőelkülönítést és más vitás úrbéres ügyet megnyugtatóan csakis az örökváltságszerződés megkötésével lehet rendezni. De az örökváltság gyakorlati megvalósításának szándékát erősítette Barta László szerint a földesuraság is, hiszen az volt a célja a község adózóinak folytonos zaklatásával, hogy „Szentest belehajszolja az örökváltsági szerződés minden áron való megkötésébe, s hogy a szabadulás vágya miatt Szentes ne sajnálja az óriási váltságösszeget". A szerzőnek ezt a megállapítását túlzottnak érezzük, s a dolgozatban bizonyítás nélkül marad. A szentesi örökváltságszerződést ma még nem tudjuk részletesen összevetni más helységek megállapodásaival, mert azok nincsenek feldolgozva. Voltaképpen ilyen összevetésre csak a nyíregyháziak „perennalis fassioja" alkalmas. A két váltságokmány egybevetése azt mutatja, hogy a szentesi örökváltság néhány ponton lényegesen eltér a nyíregyházitól. (Amennyire a sárospataki, nagykőrösi és más szerződéseket ismerjük, az alapján is megállapítható, hogy mindegyik mutat érdekes sajátosságokat.) A szentesi váltság egyik fontos eltérése a nyíregyházitól az, hogy a szerződés alapján nem került az egész határ a parasztok kezére, a földesúri majorság továbbra is megmaradt, míg Nyíregyházán nem osztódott szét a föld, minden a város és lakói tulajdonába került. Ez nemcsak a további közgazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából fontos momentum, hanem azért is, mert mutatja, hogy Szentes esetében csakis úrbéres föld került parasztkézre az örökváltságban, Nyíregyházán viszont kuriális természetű birtok is. Ugyanakkor előnyösebb volt a szentesiek szerződése a nyíregyháziakénál egyrészt azért, mert a Károlyiak szavatosságot vállaltak, hogy senki nem fogja a község tulajdonjogát megtámadni, míg Nyíregyháza esetében ez nem is egy esetben megtörtént, főként a Dessewffy-família tagjai részéről, másrészt azért is, mert a szentesiek tisztán és egyértelműen kiiktatták a köztük élő nemesek szerepét
