Századok – 1980
Történeti irodalom - Documents in Economic History. The Agricultural Revolution. Changes in Agriculture 1650–1880 (Ism.: Fehér György) 697/IV
697 TÖRTÉNETI IRODALOM az örökváltságból. Nem jelentéktelen eltérés az sem, hogy a szentesiek az egyháznak is fizettek a patronátusi jog fejében 6630 forintot, Nyíregyházán viszont az örökváltság után külön gondot okozott még a ius patronatus rendezése. Jól érzékelteti Barta azt a valósággal drámai helyzetet, ami az örökváltság pénzügyi lebonyolítása körül kialakult, azzal, hogy a szentesieknek nem sikerült megfelelő pénzkölcsönhöz jutniuk. Úgy tűnik, mintha a földesúr, aki nem is akarta, hogy a város nagyobb kölcsönt vegyen fel, a második, pót-váltságszerződésben előnyösebb helyzetbe került, mint az alapszerződésben volt. A pót-váltságszerződést és annak tartozékait Barta László kielégítően ismerteti. Valóban érdekes e tartozékok közül az az okmány, melyet koordinációnak neveztek, s amelyet a szerző joggal tekint a város első szervezési szabályzatának. Barta László dolgozata nagy nyeresége az agrár-és várostörténeti szakirodalomnak. A téma és a korszak további kutatása során azonban alaposabban meg kell világítani Szentes cívisparaszti társadalmát, birtokviszonyait, mert erről a mostani dolgozat elég keveset mond. Érdemes figyelmet szentelni arra is, milyen körülmények között törlesztették le a parasztok és a város a váltság meglehetősen súlyos anyagi terhét. Végezetül meg kell pontosabban világítani, hogy mikor és hogyan is vált Szentes jobbágyközségből szabad várossá. Bizonyára nem automatikusan a váltságszerződéssel, amint ez a tanulmány alapján értelmezhető. Hársfalvi Péter DOCUMENTS IN ECONOMIC HISTORY. THE AGRICULTURAL REVOLUTION. CHANGES IN AGRICULTURE 1650-1880. GAZDASÁGTÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK. MEZŐGAZDASÁGI FORRADALOM. VÁLTOZÁSOK A MEGZŐGAZDASÁGBAN 1650-1880. SZERKESZTETTE ÉS A BEVEZETŐ TANULMÁNYT ÍRTA G. E. MINGAY. Adam and Charles Black, London, 1977. 3221. A sorozat 4. köteteként megjelent mű szerkesztője a kenti egyetem agrártörténeti professzora, számos — elsősorban a 18-19. századi — angol mezőgazdasággal foglalkozó könyv szerzője, aki 1972-óta az Agricultural History Review szerkesztői tisztét is betölti. A kötet elején található bevezető tanulmány azoknak a korábbi, az Agricultural History Review-ben megjelent cikkeknek főbb téziseit tartalmazza, melyekben Mingay az agrárforradalomnak 3 korszakát különbözteti meg: a) 1550 előtt, b) után, c) 1750-1880. Megítélése szerint a fejlődésben minőségi változás csak a 19. század közepén következett be, amikor a felfedezések — gépesítés, a mezőgazdaság kemizálása stb. - a korábbi időszaknál gyorsabban és szélesebb körben terjedtek el. A szerző ismerteti azokat az intézkedéseket, melyek hatására az angol mezőgazdaság óriási ütemű fejlődése kezdetét vette. Megtudjuk, hogy a Board of Agriculture már 1793-ban olyan intézetek felállítását javasolta ahol a földműveléssel kapcsolatos ismeretek oktatását kötelezővé tennék, sőt minden egyetemen kívánatosnak tartotta a mezőgazdasági tudományok népszerűsítését. A tervezet megvalósítása azonban a 19. század közepéig húzódott. Végül 1845-ben Cirencesterben alakult meg az első mezőgazdasági felsőfokú oktatási intézet, a Royal Agricultural College. Számuk a későbbiekben gyarapodott, de szélesebb körű oktatási hálózat kiépítésére csak a 19. század utolsó negyedében került sor. (Magyarországon is erre az időszakra tehető hasonló intézetek felállítása.) A tanulmány első fejezete „A földművelés új módszere" címet viseli. Külön kiemelve tárgyalja Hollandia mezőgazdaságát, amely az angol polgárháborútól kezdve nagymértékben hatott a szigetország földművelésére és állattenyésztésére. (A 17-18. századi holland mezőgazdaság egész Európára befolyással volt új növények - pl. gumósok - nagyüzemi termelését honosította meg a kontinensen, és új termelési és tenyésztési rendszert valósított meg.) A mezőgazdaságban alkalmazott újításokat hatékonyan, tömeges méretekben a fejlett nagyipari bázissal és infrastruktúrával rendelkező Anglia tudta a világon elsőként megvalósítani.
