Századok – 1980
Történeti irodalom - Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848 (Ism.: Trócsányi Zsolt) 692/IV
692 TÖRTÉNETI IRODALOM JAKÓ ZSIGMOND - JUHÁSZ ISTVÁN: NAGYENYEDI DIÁKOK 1662-1848. (Kriterion, Bukarest, 1979, 262 1.) Jakó Zsigmond, a mai erdélyi magyar történetírás vezető alakja és Juhász István, az erdélyi református egyháztörténet kiváló művelője rendkívül fontos kötettel jelentkezik, mintegy már a Bethlen Gábor-emlékév méltó megünnepléséhez is hozzájárulva. (A kötet alkotórészei eredetileg nem erre készültek; Juhász tanulmánya egy, a Bethlen-kollégium történetét bemutató gyűjteményes munka számára íródott, Jakó forrásközlése — „Diáknévsorok 1662—1848" - szintén hosszú ideig állt kéziratban; annál inkább örülhetünk neki, hogy a kötet ebben a párosításban létrejöhet, s elláthatja többrétű funkcióját.) A kötet első része Juhász István gondos, alapos tanulmánya a nagyenyedi kollégium diákéletéről 1848-ig („Diákélet a Bethlen Kollégiumban"). Világos, jó tagolásban ismerteti a kérdéskört. Elsőnek a kollégium mint intézmény történetének vázlatát adja az 1622-i gyulafehérvári alapítástól, részletesen bemutatva az első évek tanári karát, a kollégium könyvtárának, nyomdájának létrejöttét. Szól az „aranykor" nagy professzorai (Alstedius, Bisterfeld, Piscator) Gyulafehérvárra kerüléséről, működésük jelentőségéről. Viszonylag nagy teret szentel a kollégium anyagi alapjainak megteremtésének (Bethlen adományai) és a szükségből Nagyenyedre áthelyezett kollégium anyagi helyzete változásának (akkortól kezdve az enyedi uradalom az első számú létalap). A diákközösségről szóló fejezetben ismerteti a gyulafehérvári-enyedi diáktörvények külföldi (elsősorban Wittenberg és Heidelberg) és hazai előzményeit (a wittenbergi mintára készült 1580 táji gyulafehérvári diáktörvény) s a legfontosabb iskolarendtartásokat (Bethlen Gábor utasítása a kollégium számára, Alstediusék 1630-i tervezete, Vásárhelyi Pál rektor 1662-i szabályzata), hangsúlyozva, hogy az iskolai rendtartások az iskola létét, a diákság biztonságát szabályozták. A diákokról szóló fejezetének fő mondanivalója (Jakó Zsigmond tanulmányával egybecsengve): a kollégium a szabadsághoz vezető utat jelenti. A 17.. századi Erdélyben a társadalmi felemelkedés útja a katonai vagy papi pálya, s Bethlen Gábor 1629-ben a papok gyermekeit is megnemesíti. Ez elsősorban a közszabadok számára vonzóerő. A tulajdonképpeni diákéletről szóló fejezet a kollégium belső rendjének színes képét mutatja be. Hallunk a diák-életrendről, a kollégium főiskolai tagozata diákjainak tógaviseléséről, a diákjogokban való fokozatos előrehaladásról, a diáktisztviselők választásáról, büntetésekről. Juhász hangsúlyozza: a Habsburg-korszak súlyos nyomást jelent erre az önkormányzatra. A diákélet egy igen fontos megnyilvánulásaként ismerteti az 1791-től jelentkező diákönképzőkörök működését. A diákélet ismertetése így természetesen torkollik az enyedi kollégium diákjainak az 1848/49-i forradalomban és szabadságharcban való részvételébe. Juhász a Bethlen-kollégium szellemének három jellemző vonását különbözteti meg: a szolgálat gondolatát, a felkészülést a haladás örökségének átvételére és a szabadelvűséget, „a mindenki számára egyenlő szabadság parancsát". Tanulmánya szakember és „távolabbi érdeklődő" számára egyaránt kitűnő képet ad a Bethlen-kollégium első jó két és egynegyed századáról. Ha valamit hiányolunk belőle, az a magyarországi és erdélyi protestáns (elsősorban református) iskolák történetével való párhuzam. Ennek segítségével ti. tisztázható lett volna: mi ennek az iskolafejlődésnek közös, Nagyegyeden is érvényes vonása, s mik az enyedi specifikumok. Jakó Zsigmond határozottabban az általános, a történetírás egésze felől indítja a Betfflénkollégium 1662 és 1848 közti diáktársadalmát elemző tanulmányát. Csak egyetérthetünk ezzel a megállapításával: „iskolatörténeti kutatásunk bizonyos pontokon elmaradt napjaink történetírásának általános fejlődésétől. Felzárkózása mind kérdésfelvetés, mind forrásfeltárás, mind pedig módszer tekintetében halaszthatatlan feladat". (14. o.) Azzal is, hogy a modern iskolatörténetnek - nem állva meg az intézmény kerettörténeténél - tisztáznia kell: 1) mit, hogyan és miért tanítanak az iskolában, 2) mi az iskola munkájának szerepe az őt fenntartó társadalom nevelésében, művelődési életében. E kérdéskörök egy elemének, az iskola társadalmi és földrajzi hatókörének vizsgálatához vette elemzésre Jakó a Bethlen-kollégium anyakönyveit és más diákösszeírásait. A történeti segédtudományok nemzetközileg ismert kiválóságához méltó elemzést ad a diáktársadalom vizsgálatához szükséges források típusairól, a togatus sorba lépő diákok aláírási jegyzőkönyvein (matricula studiosorum) kezdve, ismertetve a matriculán tett megjegyzések jellegét és forrásértékét, majd utalva a matriculák és seniori
