Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
FIGYELŐ 671 A dolgozatok összesített eredménye a vizsgált időszakokban jelentős javulást mutat. Az első benyomás tehát - ha csak az aránynövekedést tekintjük - pozitív, megnyugtató. De csak az első! A részleteket tüzetesebben vizsgálva, az összkép már kevésbé derűs. A nagyobb kérdések megválaszolásának eredménye a tananyagcsökkentés után némileg javult, de még mindig igen alacsony szintet mutat, eltekintve az utolsó két évtől, amikor azonban nem egy nagyobb, átfogó jellegű kérdésre, hanem több kisebbre kellett összefüggő szöveges választ adni. Ez utóbbiakat a vizsgázók olyan eredménnyel oldották meg, mint a korábban alkalmazott rendszernél a kisebb kérdéseket: 1974-1977-ben a kisebb kérdések eredménye 52%, 1978-1979-ben a szöveges feladatoké 51% volt. Az alacsony eredmény nem kevesebbről árulkodik, mint arról, hogy a felvételizők jelentős része a tanult anyagból alapvető fontosságú történelmi folyamatokat, összefüggéseket csak igen gyatrán értett és tanult meg. Lássunk néhány konkrét példát: 1970-ben a fő tétel a dualista Magyarországon a tőkés ipar fejlődésére s ennek a társadalomra gyakorolt hatására vonatkozott, a válaszok átlagos színvonala 17%-os volt (a vizsgált dolgozatokban ennek a kérdésnek a megoldása 56%-ban elégtelen, 23%-ban elégséges, és csak 1,5%-ban jeles és jó szintnek megfelelő volt). 1973-ban hazánk gazdasági, társadalmi fejlődése 1945-1962 között volt a kérdés, a válaszok 27%-os színvonalúak voltak (31% elégtelen, 34% elégséges, míg 5% jeles és jó szintű). 1974-ben Magyarország gazdasági, társadalmi viszonyai a reformkorban volt a főtétel, amit átlagos 45%-os színvonalon válaszoltak meg (87c elégtelen, 27% elégséges, míg 17% jeles és jó szintű). 1975-ben a földkérdés alakulása Magyarországon a 20. században témájú kérdés válaszainak színvonala 33%-os volt (28% elégtelen, 24% elégséges, 7% jeles és jó szintű). A kiragadott példák az eredmények alacsony színvonala mellett legalább a javulás tendenciáját sugallják - ám ez a látszat csalóka. Ugyanis általános tapasztalat szerint történelemoktatásunk erősen politikatörténet központú, s ebből következőleg a társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti folyamatok ismeretének szintjét erősen befolyásolja az, hogy mennyire köthetők azok a jobban tanult politikatörténet eseményeihez. Ebben kell keresnünk a fő okát annak, hogy a leggyengébb eredménnyel az ilyen kötődést alig kínáló, a dualizmus korabeli iparosításra vonatkozó kérdést válaszolták meg, ráadásul a tankönyv időbeosztása is megnehezítette a történelmi folyamatok áttekintését azzal, hogy a 111.-os gimnáziumi történelem tananyagot a századfordulóval zárta le, s az újkor 20. századra eső befejező szakaszát a IV.-es gimnáziumi anyagba tolta át. Abban viszont, hogy a reformkori gazdasági, társadalmi fejlődés bemutatása mennyivel jobb eredménnyel sikerült a vizsgázóknak, mint a felszabadulás utáni időszaké, már nem csupán — és nem is elsősorban — ez az ok játszik szerepet, hanem főként az az ugyancsak általánosan megállapított jelenség, hogy a legújabb kort tekintve a tanulók ismeretei történelemtudásuk átlagos színvonala alatt maradnak. A kisebb kérdésekre adott válaszok — a nagyobbakéhoz viszonyítva — jobb eredményt mutatnak, s a tananyagcsökkentés után a javulás is valamelyest nagyobb arányú. értékét az elért pontok alapján a következő százalékban kifejezett határok szabták meg: elégséges szintű a dolgozat az elérhető összes pont 30%rától, közepes 48%-ától, jó 68%-ától, jeles 867r-ától. Ugyanekkor a főtétel kidolgozásától függően megszabott pontértekek százalékos határai így alakultak: elégséges színvonalú megoldás esetén a főtétel pontszámának 25%-a adható, közepesnél 50%-a, jónál 75%-a, míg jelesnél az összes pont, de az ezek közötti féljegyek is értékelhetők voltak. 11*
