Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

672 FIGYELŐ eltekintve ismét az utolsó két év jelentős előrelépést sugalló, áin valójában félrevezető adatától. Ez utóbbi - mint már említettük - nem rövidebb, összefüggő választ igénylő feladatokra, hanem többségében csak egy adatot (évszám, név, esemény stb.) kérdő tesztfeladatokra vonatkozik. Ezzel vizsgálataink egyik - ha nem éppen a — legfigyelemreméltóbb tanulságához jutottunk. Ha ugyanis a kisebb kérdésekre adott válaszok viszonylag jobb eredménye arra hívja fel a figyelmet, hogy a középiskolában szerzett történeti ismeretek a nagyobb, átfogóbb jellegű történelmi folyamatok vonatkozásában gyengébbeknek bizonyulnak, mint a kisebb hatókörű események, jelenségek esetében, akkor-^"tesztfeladatok többségében jó eredménnyel történt megválaszolása rávilágít arra, hogy a lényegében összefüggések nélkül elsajátított tényanyag alkotja a középiskolai történelemoktatás viszonylag legstabilabb eredményét. Ez a megállapítás értelemszerűen a mindenkor érvényes tananyagra vonatkozik csupán, a tananyagcsökkentés bevezetése óta tehát az ún. törzsanyagban foglalt, erősen — nem is minden esetben elég logikusan — megritkított anyagra. A tényanyag határozott megrostálása már önmagában is okot szolgáltatott a tárgyi tudás hiányosságát felemlítő figyelmeztetésekre, a megmaradt anyag ismeretének nemegyszer hiányos, bizonytalan volta pedig ismételt aggodalmakat váltott ki (nem is szólva azokról a gyakori esetekről, amikor az egyéni megítélésektől függően fontosnak — sokszor egymásnak ellentmondóan még fontosabbnak — tartott tények ismeretének hiányát rótták fel). Nem kétséges, hogy mindez többnyire okkal-joggal történt. Ám emellett elterelődött a figyelem — hogy mértéktartóan fogalmazzunk — arról az általunk még súlyosabbnak tartott jelenségről, amely leegyszerűsítve abban foglalható össze, hogy a történelem tényei mögött általában homályban maradtak a lényegi összefüggések. A felvételi vizsgadolgozatok értékeléséből levont fenti következtetésünk ellenőrzésére olyan mutatószámot alkalmaztunk, amely a nagyobb, illetve a kisebb kérdések százalékos eredményeinek hányadosával jelzi, hogy periódusonként miként alakul a középiskolát végzettek - jellege szerint elkülönítetten vizsgált - történelemtudása. Mint a táblázatból kitűnik, az eredmény romló tendenciájú. Mert bár a tananyagcsökkentés után bekövetkezett az erősen megrostált történelem-tényanyag viszonylag jobb — ám még mindig nem jó — rögzítése, de nem következett be a történelmi folyamatok, összefüggések jobb megértése, elsajátítása, egyszóval az, ami pedig a marxista történelemszemlélet kialakításának döntő része. Mert amennyire igaz az, hogy konkrét történelmi tények nélkül nem lehet megérteni az összefüggéseket, a törvényszerűségeket, annyira igaz az is, hogy ez utóbbiak nélkül a történelemtanítás eredménye főként csak a — mérsékelt terjedelmű — lexikális jellegű tudás marad. S bár nem térhetünk ki rá részletesebben, de itt kell megemlítenünk azt a szemléletet, amely erősen befolyásolja tárgyunk tanulásának módját, s amelynek alapján a tanulók — és a szülők — döntő többségében fel sem merül: a történelemtantárgy anyaga nemcsak memorizálandó, de megértendő is! A dolgozatok értékelésén alapuló megállapításainkat a szóbeli vizsgák tapasztalatai mindenben alátámasztják. A szóbeli kérdés-felelet lehetőségeivel élve azonban mégis szert tehettünk némi többlet tapasztalatra. Amennyiben egyes kérdéseknél az összefüggések feltárására serkentettük azokat a vizsgázókat, akik erre maguktól nem mutattak készséget, a válaszok többnyire néhány végletesen leegyszerűsített sémában merültek ki. Ezek a sémák a leggyakrabban oly általánosak, hogy még ha tartalmaznak is igazságot, az adott