Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
668 FIGYELŐ vizsgatapasztalatairól beszámoló szerző a következő számban már inkább a negatívumok kiemelését tartotta szükségesnek: „. . .nem törekszünk a történelemtanítás kétségtelenül igen számottevő eredményeinek a fölsorolására, hanem inkább a mutatkozó tipikus fogyatékosságokra összpontosítjuk figyelmünket."1 7 A későbbi híradások hasonlóképpen borús képet festenek. A budapesti jogi kar nappali tagozatára jelentkezők 49%-a írt elégtelen dolgozatot 1977-ben, s a következő évben 15—20 ponttal alacsonyabbra helyezett mérce után is 12,3% lett az elégtelen írásbelik aránya.1 8 Mindezek után nem meglepő az 1979-ben közzétett minisztériumi tervezet megállapítása: „Az érettségi vizsgatárgyak számának csökkentése könnyítette ugyan a tanulók terhelését, de pl. a történelem érettségi vizsga eltörlése a történelmi-társadalmi ismeretek gyengüléséhez vezetett, és nem biztosította a világnézeti felkészültség és tudatosság kívánatos szintjének elérését."19 Vizsgamód szere к A törénelem felvételi vizsgák országos eredményeiről és visszhangjukról a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett másfél évtizedes konkrét tapasztalatainkra áttérve, elsőként az alkalmazott vizsgamódszereket kell bemutatnunk. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részének tapasztalatai — különböző jellegük miatt — eltérő módon vizsgálhatók és összegezhetők. A vizsgadolgozatok eredményei hosszabb időre visszamenőleg részleteikben is értékelhetők. Ily módon a felvételizők tudása több vonatkozásban számszerűen is kifejezhetővé válik (ezzel természetesen csak a tendenciát lehet érzékeltetni, de azt remélhetően így sikerül jobban megfoghatóvá tenni). Mivel minden vizsgaperiódusban egységes tételeket kell a jelölteknek kidolgozni, az összehasonlítás lehetősége fokozott mértékben adott. A szóbeli vizsgákon ezzel szemben nemcsak a vizsgáztatói értékelések lehetnek némiképp eltérő jellegűek, de adott vizsgáztató kérdései is szükségképpen különbözhetnek egymástól. Viszont ez utóbbi vizsgák éppen szóbeli jellegükből következően olyan fontos tapasztalatokkal szolgálnak, amelyek az írásbelinél nem jelentkező tanulságok levonására alkalmasak, s így kárpótolnak az egységesség és az értékelés egzaktabb módjának hiányáért. Nem ritkán lehetőség nyílik arra, hogy a szóbeli vizsgán győződjünk meg az írásbeli esetleges elírásairól, illetve a tényleges tárgyi tévedésekről, hiányosságokról. Ezért a tapasztalatok összegezésekor általában a dolgozatokból fogunk kiindulni, de mindig figyelembe vesszük, és felhasználjuk a szóbeli vizsgák ezeket kiegészítő tapasztalatait. Az írásbeli vizsga a Közgazdaságtudományi Egyetemen (valamint a közgazdasági főiskolákon) 1967 óta minden jelentkező számára egységes dolgozat elkészítését jelenti. A korábbi évek több napra elosztott, s minden törekvésünk ellenére sem azonos nehézségű követelményeket támasztó írásbeli felvételi vizsgáit egyetlen napon lebonyolított, vala-1 7 Unger Mátyás: Történelemtanításunk az egyetemi írásbeli felvételi vizsgák tükrében. Történelemtanítás, 1974. 5.sz. 26. 1 "Hajdú: i. m. 1019. 1 9 Az érettségi és az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák korszerűsítésének tervei. Felsőoktatási Szemle 1979. 193.
