Századok – 1980
Közlemények - Granasztói György: Kassa társadalma (1549–57) a korreszpondencia-elemzés tükrében 615/IV
KASSA TÁRSADALMA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 641 funkcionális eltérésről van szó. Egy folyamat két szakaszát állítja szembe a korreszpondencia-elemzés, méghozzá úgy, ahogy az egyes családok fejlődési szakaszai adott időpontban, pillanatfelvételhez hasonlóan, rögződtek. A középkor végi magyar városi élet keretei között a polgári családfő életciklusa — ha töretlenül ment végbe — a következő szakaszokból állt: előbb fiú és örökös volt, majd háztartásfő lett. Az esetek többségében, változatlan vagyoni viszonyok mellett, a családnak akkor volt szüksége szolgára, amikor a hiányzó gyermeki munkaerőt kellett pótolni. Az egyébként rövid életű, legfeljebb két együttélő generációból álló polgári családok szerkezetét a munkára fogható gyermekek (köztük házasulandó korúak) jelenléte megváltoztatta. A fejlődési folyamat szegényt és gazdagot, főtéri vagy Kovács utcai polgári családot egyformán érintett. A városi körülmények között sok család ciklusa idő előtt fejeződött be, mert valamilyen külső ok megszakította. Adataink nem teszik lehetővé, hogy ezt a jelenséget a korreszpondenciaelemzésbe vonjuk.1 7 Márpedig a 3. tengely értelmezése kapcsán is fel kell tenni a kérdést, mi történt 1549 után? Mi játszott nagyobb szerepet: a polgári családok természetes fejlődése, avagy a hirtelen változások? Mi történt 1549 és 1554 között? A 16. század közepén Kassa polgárai a város addigi talán legsúlyosabb válságát élték át. 1530-ban I. Ferdinánd főkapitányt nevezett ki Kassára, és katonákat is küldött vele. Kicsi, de többé nem gyógyuló seb keletkezett ekkor a középkori városi autonómián, mert a polgáritól idegen fegyveres hatalom tartósan rendezkedett be a falakon belül. Az igazi fordulat azonban 1536-ban történt. Ekkor Szapolyai János serege csellel elfoglalta Kassát, s most már komoly zavarok következtek a városi életben. Cecei Lénárd kapitány a polgárságban vezető szerepet játszó németeket Ferdinánd híveinek tartotta, ezért sokat kitelepített közülük, vagyonukat pedig pártfogoltjai között osztotta szét. A hosszú-hosszú ideje megcsontosodott belső viszonyok között ez a beavatkozás úgy hatott, mintha lefejezték volna a polgárságot. Új lakók, új birtokosok költöztek a nagy, főtéri házakba: katonák, nemesek, alföldi és más mezővárosokból jött polgárok. Sokuknak a városi élet, a kassai hagyományok idegenek voltak, nem egy jövevény hamar túl is adott szerzeményén. Általában, az 1540-es években Kassán nagy volt a mozgás, jóval többen vették fel évente a polgárságot, mint korábban, de nagy volt a száma azoknak is, akik előbb-utóbb továbbáltak. Mindez oda vezetett, hogy a városi életnek az autonómián és a polgári elit uralmán alapuló rendje megingott. Az 1540-es években Kassát kereskedelmi zárlat is sújtotta, amely elvágta egyik fő éltetőjétől, a krakkói útvonaltól. 1552-ben újabb fordulat következett; Izabella királyné a Ferdinánddal kötött egyezség értelmében visszabocsátotta Kassát. Másfél évtized múltán a száműzöttek vagy leszármazottaik hazatérhettek, javaikat visszakapták. A polgári elit uralom rendszere lényegében helyreállt, elvileg visszaállt az autonómia régi formája is, ám a katonaság továbbra sem távozott, a főkapitány és csapata a város szívében levő nagy királyi házban állomásozott.18 Az 1536 utáni események 17 A kérdéssel behatóbban foglalkozom ,,A középkorvégi magyar polgári család szerkezetéről" c. kéziratomban (vö. 13. jegyz.). ' "A kassai eseményekről vö. Takáts S.: Czeczey Lénárd kapitány. Régi magyar kapitányok és generálisok Bp. 1922. 11-42.1.
