Századok – 1980
Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I
56 GEBEI SÁNDOR A központi hatalom konszolidációjának első szakaszában (1613—1622) — amint az előbbiekben már utaltunk rá - legnagyobb jelentőséggel a kozákság bírt. Mihail Fjodorovics sem az intervenció következményeinek felszámolásában, sem belső hatalmi pozícióinak megszilárdításában nem nélkülözhette ennek a fontos katonarétegnek a támogatását. Ezért a cár elődeinél is jobban törekedett szolgálatuk anyagi elismerésére. A kozákok hűségének földadományokkal történő elismerésével először 1586-ban találkozunk. Ekkor 300 kozák 30—40 csety földet és gyetyi bojarszkije (kisnemes) címet kapott.2 1 A 17. század elején használatos fogalmak - „pomesztnije kazaki", „pomescsiki iz kazakov" (szolgálati birtokkal honorált kozákok) — társadalmi felemelkedésüket, a szolgáló nemesek sorába való bekerülésüket mutálják.2 2 A Pomesztnij prikáz (a földadományokat, az adást-vételt nyilvántartó hivatal) egyik feljegyzéséből az is kiderül, hogy a íjazanyi kozákokat katonáskodásukért pénzfizetség és szabadon adható-vehető, elidegeníthető földterület illette meg. 67 kozák — fegyvernemektől (felderítő, gyalogos, lovas) és rangtól függően — 6—16 rubel fizetségben és 23—84 csety földjuttatásban részesült.2 3 A kozák ügyek fontosságát és aktualitását jelzi az, hogy az 1613-ban életre hívott Kozák prikáz élére éppúgy, mint más, 1610-es években szervezett had- és pénzügyi prikázok irányítására, csak a cár bizalmasa, hűséges alattvalója kerülhetett. A prikázok közül a 17. század elején a legjelentősebbek: a kézi tűzfegyverek és hideg fegyverek gyártására alapított Oruzsejnaja palata (Fegyverműhely), a rendkívüli hadiadók beszedésével megbízott Prikaz szbora pjatinnih i zaprosznih gyeneg (Az ötöd- és kölcsönpénzek gyűjtését végző hivatal) és a moszkvai pénzverde (Gyenyezsnij dvor) zavartalan működéséért felelős hivatal.2 4 Az utóbbi két intézmény feladatkörébe tartozott a háborús költségek előteremtése, a rendkívüli hadiadó, az ún. „ötödpénz" kivetése és behajtása. Az 1613—1619 közötti időszakban minden évben más-más város lakóira, elsősorban kézműveseire, kereskedőire rótták ki az ingó vagyon 20%-át kitevő adót. Ugyanakkor a bojárok, valamint a szolgáló nemesek kölcsönökkel siettek a cár segítségére. A háborúskodás az orosz állam minden erőfeszítése ellenére csak részleges sikert eredményezett. Novgorod ugyan visszakerült Oroszországhoz, de Szmolenszk városát a Lengyelországgal 13,5 évre kötött békeszerződés az ellenség kezén hagyta. Mégis, a béke aláírása új korszakot nyitott Mihail Fjodorovics uralkodásában, mivel apja, Filaret metropolita - 1619-ben pátriárkának választották meg — lengyel fogságából hazatérve, aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. Az egyházfő elsősorban a cári hatalom megszilárdításán és a gazdasági élet stabilizálásán munkálkodott. Az új cárhű arisztokrácia létrehozásában a maga választotta úton haladt. Amíg 1613-14-ben csak a rokonok és az előkelő bojárok nyertek hivatalokat, címeket — pl. Iván Cserkasszkij, a cár unokatestvére bojár címet es a Sztrelec-, Rejtar prikázokat, Borisz Szaltikov, Iván Odojevszkij, Vaszilij Romodanovszkij 21 Akti Moskovskogo gosudarstva I. k. SPB., 1890. 23. sz. 22 Dölinin N. P.: Razrjadnij spisok 1618-1619gg. pomestnich kazakov Rjazani, In: „Archeograficseskij ezsegodnik za 1962 g." Moszkva, 1963. 398. 1. 13 Ua. 402-406.1. 2*Ustjugov N. V.: Evoljucija prikaznogo stroja russkogo gosudarstva v XVII v. In: „Absoljutizm v Rossii" Sbornik statej. 140-144. o. (Továbbiakban: Ustjugov: Evoljucija prikaznogo stroja)
