Századok – 1980
Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I
A ROMANOV-URALOM KONSZOLIDÁCIÓJA 57 szolgáló nemesek bojár címet2 5 —, addig Filaret a szakmai rátermettséget a származás elé helyezte. A vidéki pénzügyi hivatalok, az ún. csety (nem tévesztendő össze a terület mértékegységgel) élére megbízható és hozzáértő szakembereket állított. Zolotarjev dumaírnok pl. 1627-ben a vlagyimiri csety mellé a halicsit is megkapta.2 6 A szakképzett kancellaristákra, írnokokra bízott hivatalrendszer megszilárdulása ahhoz vezetett, hogy a zemszkij szobor belpolitikai súlya, országirányító jogköre fokozatosan megszűnik, és tevékenysége egyre inkább csak az uralkodó osztály kiváltságainak érvényesítésére korlátozódik. Ezt a folyamatot már az 1619. évi rendi országgyűlés is érzékelteti, amelyen a kiváltságosokat nyugtalanító, a háborúk miatt Moszkvába költözött, ill. maradt emberek visszaköltöztetéséről, „a gazdagok mögé rejtőzött" iparosok, kiskereskedők kiadatásáról tárgyaltak. Ezek felvetése találkozott az állami elképzelésekkel, s végrehajtásukat, gazdasági megfontolásokból, a cár szinte magáénak érezte. Bár dokumentumokkal nem követhetjük nyomon a határozat gyakorlati megvalósulását, de az 1622—1632 közötti zemszkij szobor nélküli periódusból egyértelműen arra következtethetünk, hogy a 17. század eleji zűrzavaros belpolitikai helyzet megszűnt, az intervenció ütötte sebek begyógyultak, az állami élet normalizálódott. Változatlanul, Oroszországnak nemcsak az 1600-as évek elején, hanem szinte mindvégig az egész 17. században gondot okozott az anyagiak előteremtése, az állami kiadások fedezése. Ezek biztosítására az egyes városok megadóztatása, a városlakókat sújtó rendkívüli hadiadó mellett a jelentős extrabevételt eredményező pénzrontástól sem idegenkedtek. Az 1534—1610 között érvényes orosz pénzrendszer alapjául „egy kis grivnából (204,756 g) 300 kopejka" elv szolgált, amely darabonként 0,68 g súlyú ezüstérmét jelentett. A korábbi gyakorlattal ellentétben 1610-től, ugyanilyen súlyú ezüsttömbből már 400 db, 0,51 g-os kopejkát vertek.2 7 Pénzverde a lengyel és svéd invázió előtt három helyen, Moszkvában, Novgorodban, Pszkovban működött. A Mihail Fjodorovics nevével ellátott érméket 1612-1613-ban átmenetileg Jaroszlavlban, majd Moszkva felszabadítása után a fővárosban, 1617-től pedig még Novgorodban és Pszkovban bocsátottak ki. Az első, még jelentéktelen pénzrontáskor, 1620-ban a kopejka súlya 0,51 g-ról 0,50 g-ra csökkent, de 1626-ban egy kis grivnából már 425 db 0,48 g súlyú kopejka készült.28 A harmadik értékcsökkentésben, amikor is a standard grivnából 450 db 0,45 g súlyú monétát vertek, valószínűleg az újra kirobbanó orosz—lengyel háború (1632—1634) játszott közre.29 A pénzügyi nehézségeket csak súlyosbította, hogy a külföldi ezüsttallérókat, az ún. ,jefimki"-ket (Joachim-tallér) is beolvasztották. A 17. század elején 36 kopejka értéket képviselő jefimkiből még csak 40-42,3 0 de az 1630-40-es években már 48-50 kopejkát hoztak ki.3 1 Sőt Alekszej Mihajlovics uralkodása idején a Hollandiából, Velencéből, Hamburgból, Lübeckből Arhangelszkbe került, és ott 14 altinért, vagyis 42 2 5 Razijadnie knigi 299., 307-309. o.; Ustjugov: Evoljucija prikaznogo stroja 150.1. 2 6 Ustjugov: Evoliucija prikaznogo stroja 151.1. 21 MeTnikova A. S.: Sistematizacija monet Michaila Fjodorovicsa In: „Archeograficseskij ezsegodnik za 1958 g." Moszkva, 1960. 66.1. 28 Ua 80.1. 2 9 Ua. 81.1. 3 0 Spasskij 1. G.: Russkaja monetnaja sistema Leningrad, 1970. 120.1. 31 Uo.
