Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
46 UR3ÁN МЛ1ЧР példában csak az a különös - főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a röpirat Kossuthot ilyen példák bemutatására ösztönzi —, hogy a Pesti Hírlap már a harmadik számban elmarasztalta a második Seminole-háborúban a floridai indiánokat vérebekkel irtó Dél politikáját, hangsúlyozva: az említett eljárás oka, „a valódi rúgó durva haszondüh, melly előtt sem jog, sem ember nem szent". Milyen civilizáció az, teszi fel a kérdést Kossuth, mely embertársait vérebekkel vadássza? A válasz őszinte felháborodásból fakad és meglehetősen éles: „Szín-aristocratia! az aristocratiák legiszonyatosabbika; szenny és gyalázatcsík a csillagos lobogón; te elosztád a fénykört, mellyben Washington hazája ifjabb korunkban szemünk elébe tünedezett."10 2 Vagyis az amerikai demokratikus intézmények helyeslése Kossuthnál az első pillanattól találkozott a rabszolgatartó Dél elmarasztalásával, de azt - a hazai politikai feladatok szemmeltartásával - mint ültetvényes-nagybirtokos arisztokráciát kritizálta, s így állította elrettentő például. Az amerikai intézmények közül ezekben az években különösen a börtönügy állott a magyarországi reformerek érdeklődésének homlokterében. Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában című munkájában annak idején ismertette a Massachusetts állambeli Charlestown városának börtönében tett látogatását és a kétféle: a pennsylvaniai és az auburni börtönrendszert. A tapasztalatait a magyarországi viszonyokkal állandóan összevető Bölöni Farkas az amerikai börtönrendszert ismertetve, a végén így fakad ki: „Nálunk a fogházak a megromlott erkölcsök szemétházai, hová egy időre kihányatik a társasági [értsd: társadalmi] életet megvesztegető rothadt rész, hogy ezen házban, mint gonoszság iskolájában, henye élet unalmai közt, egymást tanítva, még rendszeresebben bétanultassék a gonoszság a status költségén; hol a fogoly a botozások közt, megutálva a bosszúálló törvényeket s az őket megalázott s kebeléből kirekesztett emberiséget, új elkeseredéssel tér meg az életbe, visszabosszulni az őket üldözőket."103 Ennek a megjegyzésnek és visszhangjának nagy szerepe volt abban, hogy már az 1839—40. évi országgyűlésen is felmerült a büntető törvénykönyv reformja, s hogy Kossuth is már az első cikkekben több ízben foglalkozott a büntetés és a börtönök kérdésével. Talán éppen az amerikai példa köztudott volta az oka, hogy a vizsgált időszakban tételesen viszonylag kevés az utalás az amerikai börtönviszonyokra. Ilyet találunk Kossuthnak egy megyei tudósítást kísérő jegyzetében, amely szerint az intézmények működésének az adott társadalom közszelleme a biztosítéka. Ennek hatását látja az amerikai börtönügy esetében is: „Megvalljuk .. . mikint (sic) meggyőződésünk szerint Éjszakamerika javító rendszerének bámulatos eredményeit legalább azon közszellemnek köszönheti, melly ott ezen intézeteknél őrangyalkint közrehat."104 A példaképek ismeretében Szemere Bertalan is csak azt tartja szükségesnek leszögezni, hogy nem a teljes elküországok visszásságait kellene bemutatnia. Korabeli hasonló vitákra 1. még a bevezetést Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséró'l. Századok 1975. 102 A megjegyzés egyike azoknak, amelyeket nem vezércikkben (vagy ahhoz csatlakozó jegyzetben) találunk, s a szerkesztő' nem valamely értekezéshez fűzött, hanem a „Külföldi napló" híranyagához. PH 1841. No. 3. „Éjszakamerikai Egyesült Státusok". 103 Bölöni Farkas, Utazás 118. Érdemes megjegyezni, hogy a charlestowni börtönben tett 1831. évi látogatásakor Bölöni Farkas találkozott az amerikai börtönviszonyokat tanulmányozó Tocqueville-lel. 1 04 Egy Kormárom megyéből kelt tudósítás kapcsán; PH 1841. No. 7.
