Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Gyarmati György: Történetírásunk a felszabadulás utáni korszakról 466/III
AZ 1945 UTÁNI KORSZAKRÓL 487 A kutatások az 1945-1947 évek parlamenti és pártpolitikai küzdelmeinek a feltárásában hozták a legtöbb publikációt. Az antifasiszta nagykoalíciónak a háború utáni új európai berendezkedésről közzétett manifesztumával összhangban, a többi felszabadított országhoz hasonlóan Magyarországon is a belpolitikai erőviszonyoknak megfelelő különböző politikai irányzatokat képviselő koalíciós hatalmi berendezkedés jött létre. A kiépülő új — az 1945 novemberi nemzetgyűlési választásokig funkcionáló — ideiglenes törvényhozó és végrehajtó hatalom politikai összetételében tükröződött, hogy a felszabadulás utáni megújulás kérdésében a Szovjetunió által támogatott, s onnan hazaérkező magyar kommunistákkal döntő módon megerősödő MKP rendelkezett a leginkább körvonalazott programmal. A többi párt meg- vagy újjászerveződése és programjának kidolgozása lényegében csak az ország teljes felszabadulását követően bontakozott ki, s tételesen csak az 1945. évi választások előtt váltak nyilvánvalóvá az egyes pártok kül- és belpolitikai törekvéseinek különbözőségéből eredő érdek- és nézetkülönbségek. Feldolgozva a korabeli nemzetközi visszhangban is messzemenően demokratikusnak ítélt nemzetgyűlési választás történelmi körülményeit,6 7 ismert, hogy a Független Kisgazdapártnak a választások időpontjáig sikerült behoznia a tömegbefolyás és a pártszervezés területén a kommunistákhoz képest — a reorganizálódás későbbi indulásából is eredő — tényleges pozícióhátrányát, s a szavazatok többségét megszerezve alaposan átrajzolta a törvényhozáson belüli erőviszonyokat. A kisgazdák társadalmi bázisa kiszélesedésének oka az volt, hogy a MNFF pártjai más pártok indulását nem tették lehetővé, s így a legkülönbözőbb polgári és klerikális csoportok sorakoztak föl. a Független Kisgazdapárt mögé. Ez eredményezte azután a népi demokratikus átalakulásban azt a sajátos helyzetet, hogy a politikai küzdelmek során a fő választóvonal nem az ellenzék és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai között, hanem ez utóbbin belül húzódott, s a népi demokratikus átalakulás jelentős szakaszán a politikai harc koalíciós ellentétek és válságok formájában jelentkezett. Ezekkel a kérdésekkel számos tanulmány is foglalkozott,68 hiszen a Baloldali Blokk, és ebbe tömörült pártok (MKP, SzDP, NPP) által 1946 első felében szervezett tömegmozgalmak, a pénzügyi stabilizáció politikai háttere,6 9 avagy az 1946-1947. évi koalíción belüli erőviszonyátrendeződések történetét vizsgáló kutatók,7 0 végül is ugyanennek 6 7 Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon. Sz 1970. 104. évf. 869-940. L 6'Ságvári Ágnes: A demokratizmus formái és tartalma Magyarországon (1944-1948). MKKE 1965. 121 — 132. 1. - Szabó Bálint: A főbb politikai irányzatok nézetei a fejlődés perspektíváiról Magyarországon 1945 végén, 1946 első felében. PtK 1969. 15. évf. 2. sz. 1-40 1. - Gergely Jenő: Kereszténydemokrácia vagy népi demokrácia? A magyarországi kereszténydemokrácia ideológiájáról (1945-1948). Világosság, 1972. 13. évf. 2. sz. 72-80. 1. - Balogh Sándor: A demokrácia kérdései a magyar politikai pártok szervezeti felépítésében a felszabadulás után. TSz 1975. 18. évf. L sz. 50-64. 1. - M. Lackó: La naissance de la d^mokratie populaire hongroise 1944-1946. - АН 1960. Tom. VII. Nr. 1-2. 1-61. p. — Á. Ságvári: Les partis et leurs programmes en Hongrie au lendemain de la liberation (1944-1945). AH 1967. Tom. XIII. Nr. 1-2. 49-101. p. - S. Balogh: Konstituierung und Programm der Tüdy-Regierung AUSB SH Tom. XIV. 1973. 213-244. p. 69 Ságvári Ágnes: Tömegmozgalmak és politikai küzdelmek Budapesten, 1945-1947. Bp. 1964. Kossuth Kiadó. 327 1. - Strassenreiter Erzsébet: A stabilizáció megvalósításának történetéhez. PtK 1963. 8. évf. 3. sz. 90-116. L 70 Tóth István: A koalíciós pártok centrumának jellegéről és szerepéről népi demokratikus forradalmunkban. PtK 1970. 16. évf. 1. sz. 84-110. 1. - Vida István: Adatok az 1946. nyári koalíciós
